Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2005 (4. évfolyam)
2005 / 3-4. szám - ÉSZAKI RÉGIÓ - Vincze Zsuzsa: Norvégia : Humanitárius nagyhatalom? Stratégiák, képességek és elkötelezettség között
Norvégia: Humanitárius nagyhatalom? Stratégiák, képességek és elkötelezettség között az összes emberi jogért való küzdelmet jelenti. A szegénység az emberi jogok nemzetközi érvényesítésének legnagyobb gátja."61 Mint már a korábbiakban is említettük, a norvég fejlesztési segélyek egyik jellegzetessége, hogy - egyes donor országokkal ellentétben - a támogatott régiók és országok kiválasztása mögött nem fedezhetők fel stratégiai vagy gazdasági megfontolások. A segélyek a fogadó országok relatív széles köre (több mint 120 ország) között oszlanak el, amelyek földrajzilag elszórtan helyezkednek el. Elsősorban a világ legszegényebb országai ezek (LDCs, least developed countries) - 2003-ban a hivatalos norvég fejlesztési segélyek (ODA, Official Development Aid) 55 százalékát tették ki legszegényebb országoknak juttatott támogatások, és Norvégia minden fő partnerországa jelenleg is ebbe a csoportba tartozik.62 A szegénység mértékének csökkentése érdekében a norvég fejlesztési segélyek elsősorban olyan területek fejlesztését hivatottak szolgálni, mint például az oktatás és az egészségügy, az AIDS elleni küzdelem, a szociális támogatások kiépítése vagy a társadalmilag érzékeny csoportok védelme. Norvégia továbbá a segélyek mértéke mellett a tekintetben is nagylelkű donor országnak számít, hogy segélyeinek adomány része igen nagy: a hivatalos norvég fejlesztési segélyek 2002-2003-as adományrésze 100 százalék volt a 91,7 százalékos OECD-átlaggal szemben.63 Erre a magas arányra magyarázattal szolgál a norvég segélyezés egyik alapelve, miszerint a donor országoknak nem származhat haszna ilyen jellegű tevékenységükből. Ez abban is megmutatkozik, hogy Norvégia nagyrészt nem kötött segélyeket64 biztosít - 2003-ban segélyeinek 100 százaléka tartozott a nem kötött segélyek kategóriájába, míg az OECD-országok átlagban segélyeik 60 százalékát folyósították így.65 A norvég fejlesztési segélyek tehát a fejlődő országok széles körének biztosítanak nagyon kedvező feltételek mellett lehetőséget a szegénységből való kitörésre és így az emberi jogok garantálására. A norvég emberi jogi programok és a fejlesztési segélyek közötti szoros kapcsolat az 1980-as évek óta egyértelműen kimutatható, az 1999-es emberi jogi akcióterv pedig alapelvévé tette ezt az összefüggést. Ez azt jelenti, hogy Norvégia igyekszik a támogatott országok emberi jogi helyzetén a segélyek szektoriális elosztásával, felhasználásuk ellenőrzésével, valamint bizonyos emberi jogi alapfeltételek megkövetelésével javítani. Ám módszereiben többnyire a megerősítés és ösztönzés eszközeit részesíti előnyben, és csak a legvégső esetben vonja meg az emberi jogokat megsértő országtól a segélyeket, hiszen ez álláspontja szerint csak tovább rontaná az adott csoportok helyzetét. A norvég emberi jogi politika célja tehát a fejlődő országok támogatása abban, hogy be tudják tartani nemzetközi jogi kötelezettségeiket. Emellett fontos szerep jut az emberi jogokon alapuló humanitárius segítségnyújtásnak, valamint az emberi jogi párbeszédnek (human rights dialogue) olyan országokkal, melyek akár önerőből is képesek lennének emberi jogi helyzetükön javítani.66 Továbbá léteznek olyan területek, melyek kiemelt figyelmet kapnak a norvég emberi jogi programokban, mint bizonyos érzékeny csoportok védelme vagy a gazdasági fejlődés és az emberi jogok összekapcsolása. A norvég emberi jogi 2005. ősz-tél 31
