Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2005 (4. évfolyam)

2005 / 3-4. szám - ÉSZAKI RÉGIÓ - Vincze Zsuzsa: Norvégia : Humanitárius nagyhatalom? Stratégiák, képességek és elkötelezettség között

Norvégia: Humanitárius nagyhatalom? Stratégiák, képességek és elkötelezettség között Identitás, nemzeti büszkeség és emberi jogok A konstruktivista elméletek logikáját követve a norvég társadalom emberi jogi elkötele­zettsége egyfajta „globális felelősségérzetre"50 vezethető vissza, mely a norvég identitást formáló bizonyos jellemzőkből fakad. Norvégia nemzetközi humanitárius szerepválla­lásának alapja tehát a norvég nemzeti identitás, mely egyúttal erősödik a humanitárius politika által, megfelelő alapot biztosítva a nemzeti büszkeségnek. Ezen feltételezések el­lenőrzése végett meg kell vizsgálni azokat az identitást formáló társadalmi, történelmi és politikai folyamatokat, amelyek a fent említett globális felelősségtudathoz vezethetnek, valamint a norvég humanitárius szerepvállalás ezt alátámasztó vagy megcáfoló jellegét. Az ezen fejezet logikai keretét adó konstruktivizmus egyik legfontosabb jellemvonása az, hogy az elemzés középpontjába a normákat, illetve az identitást mint az államérde­ket meghatározó tényezőket állítja. A konstruktivizmus továbbá jóval érzékenyebb a ha­gyományos, pozitivista elméleteknél a valóságot befolyásoló puha társadalmi, kulturális, vagy normatív tények irányában, a hatalom és érdek realista fogalmainak megkérdőjele­zése nélkül.51 Ezen megközelítési módnak köszönhetően olyan folyamatok magyarázatá­ra is alkalmas, amelyekre más elméletek nem szolgáltak kielégítő válaszokkal - a norvég humanitárius szerepvállalás esete ilyen. Az államok nemzetközi magatartását megha­tározó nemzeti identitás gyökerei tekintetében ugyanakkor megoszlik a konstruktivista elemzők véleménye; vannak, akik külső és/vagy belső tényezőket egyaránt megnevez­nek, míg mások a nyelv és a retorika valóságformáló hatását hangsúlyozzák. Minthogy a norvég külpolitikára ható külső folyamatokat az előző fejezetekben behatóan elemeztük, jelen fejezetben a nemzeti identitást formáló belső elemekre tesszük a hangsúlyt. A norvég nemzeti identitást formáló társadalmi, történelmi és politikai folyamatok együttes jellemzője, hogy a helyi szolidaritás nagyon magas, államilag intézményesített szintjét eredményezték, melynek különlegessége, hogy túlmutat az ország határain, és a már említett globális felelősségérzethez és humanitárius szerepvállaláshoz vezet. Elsőként Norvégia földrajzi és demográfiai adottságait érdemes ismételten megemlíteni, amelyek nemcsak az ország biztonságpolitikai helyzetét határozzák meg, hanem nem­zeti identitására is hatással vannak. Az a tény, hogy Norvégia Európa egyik leggyéreb- ben lakott és leginkább északon fekvő állama, vitathatatlanul hozzájárult a kiemelkedő helyi szolidaritáshoz, hiszen a zord körülmények között élő halász- és paraszti lakosság különösen egymásra volt utalva. Norvégia emellett azon kevés országok egyike is, mely máig az uralkodó által vezetett protestáns államegyházzal rendelkezik. A norvég evangelikus-lutheránus egyházra a XVIII. században nagy hatást gyakorolt a pietizmus, mely a hit tevékeny megélését hangsúlyoz­ta, erősítve ezzel az emberek egymás iránt érzett szolidaritását. Az egyéni cselekvésre helyezett hangsúly a XIX. századtól teret hódító és később a norvég egyházba beolvadó keresztény laikus mozgalom vallásértelmezésében is megtalálható, mely mozgalom az 2005. ősz-tél 27

Next

/
Oldalképek
Tartalom