Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2005 (4. évfolyam)
2005 / 3-4. szám - ÉSZAKI RÉGIÓ - Vincze Zsuzsa: Norvégia : Humanitárius nagyhatalom? Stratégiák, képességek és elkötelezettség között
Norvégia: Humanitárius nagyhatalom? Stratégiák, képességek és elkötelezettség között multilaterális formáit részesítette előnyben. Az elmúlt harminc évben ugyanakkor a külügyi alkalmazottak és a külképviseletek számának jelentős növekedése,48 valamint a támogatott ország szervezeteinek fokozott bevonása volt megfigyelhető, ami valamelyest ellensúlyozza ezt a relatív hátrányt. Ennek ellenére a humán erőforrások szűkössége képviseli a norvég külpolitika sikerességének legérzékenyebb pontját. V. A norvég humanitárius politika nemzetközi hitelessége és elfogadottsága mindenképpen figyelmet érdemel ezen politika elemzésében, hiszen a fejlett országok körében partnereket biztosíthat a norvég célok eléréséhez, a harmadik világ megbecsülése pedig messzemenően elősegíti az oda irányuló programok hatékonyságát. A Norvégiáról alkotott kedvező nemzetközi kép, mint nagylelkű és önzetlen donor, a segélyek mértéke mellett más tényezőkre is visszavezethető. Az első ilyen elem az ország már említett kis mérete, melynek köszönhetően az érintett államok kevésbé tekintik a belügyeikbe való beavatkozásnak vagy imperialista arroganciának Norvégia nemzetközi tevékenységét, ami Oslónak nagyobb mozgásteret biztosít. A tény, hogy Norvégia nem rendelkezik gyarmattartó múlttal, ugyanakkor aktívan részt vett a dekolonizációban, tovább javítja megítélését a fejlődő országok szemében, melyek nem gyanítanak programjai mögött gyámkodást vagy posztkoloniális ambíciókat. Mindezek ellenére „Norvégia nemzetközi erőfeszítéseit mindig annak fényében fogják szemlélni, hogy a norvég hatóságok hogyan védelmezik saját állampolgáraik jogait".49 Norvégia ez alapján sem kritizálható, hiszen mind a politikai és polgári szabadságjogok mértékét vizsgáló Freedom House-jelentések, mind az Egyesült Nemzetek átfogó Human Development Indexe szerint kitűnően teljesít e téren. A legszegényebb országok adósságainak elengedése, valamint a fejlesztési segélyek már említett magas szintje tovább növeli a norvég humanitárius politika hitelességét. Ez utóbbi esetében fontos megjegyezni, hogy nem fedezhetők fel stratégiai vagy gazdasági megfontolások a támogatások szétosztásában sem, mely szektoriálisan és földrajzilag egyaránt nagy területet fed le. Norvégia továbbá sokáig elsődleges fontosságúnak tartotta a szociális és gazdasági jogokat a politikai és polgári szabadságjogokkal szemben, és ez előbbiek biztosítását igyekezett segélyeivel előmozdítani. Bár az 1970-es évek óta azonos fontosságot tulajdonít az emberi jogok e két generációjának, a fenti hozzáállás ma is érezhető és a harmadik világ által üdvözölt aspektusa a norvég politikának. Végül Norvégia multilateralizmusa az a tényező, amely hozzájárul az ország nemzetközi tevékenységének hitelességéhez és elfogadottságához. Szemben az egyoldalú vagy kétoldalú fellépéssel, a nemzetközi közösség jóval szívesebben fogadja a multilaterális tevékenységeket, nagyobb legitimitásuknak és jobb külső ellenőrizhetőségüknek köszönhetően. Norvégia, a Nemzetek Szövetsége és az Egyesült Nemzetek alapító tagjaként, függetlenségének első évtizedei óta rendíthetetlen - de nem „vak" - támogatója a nemzetközi intézményeknek és a nemzetközi jog érvényesülésének. GDP-jéhez mért hozzájárulásának tekintetében és a felajánlott békefenntartók lakosságarányos számában az ENSZ egyik legnagyobb támogatója, minden eddigi emberi jogi indíttatású határozat mellett szavazott, és 2005. ősz-tél 25
