Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2005 (4. évfolyam)
2005 / 1-2. szám - FOLYÓIRATSZEMLE - Jeszenszky Géza: Tanulmányok a szuverén Magyarország külpolitikájáról
Jeszenszky Géza: Tanulmányok a szuverén Magyarország külpolitikájáról amely a jobbközép kormány külpolitikai végrendeletének tekinthető, de ma is aktuális elveket fejez ki. „A stabilitásnak, a jószomszédi viszonynak számos közép- és kelet-európai ország esetében megkerülhetetlen eleme a nemzeti kisebbségek helyzetének a demokrácia, a kormányzottak közügyekben való részvétele, a szubszidiaritás és a decentralizáció elveinek maradéktalan érvényesítése alapján történő rendezése. A jelenlegi magyar kormány és a közeljövőben összeülő új magyar parlamentben képviselt valameny- nyi politikai erő véleménye szerint nem képzelhető el a kisebbségek helyzetét érintő olyan egyezmény, amely megkérdezésük, részvételük nélkül születik. [...] Három szomszédunkkal, Ukrajnával, Szlovéniával és Horvátországgal, valamint Németországgal államközi szerződésben biztosítottuk egymás kisebbségeinek jogait, összhangban az érintett kisebbségek érdekeivel és véleményével. Megkíséreltünk hasonló szerződéseket kötni más szomszédainkkal is, azonban eddig ennek akadálya volt az a tény, hogy az érintett országokban élő magyar kisebbségek helyzete - legitim politikai képviselőik egybehangzó véleménye szerint - kívánnivalókat hagy maga után, nincs összhangban a velük kapcsolatos nemzetközi dokumentumokban, különösen az EBEÉ 1990-es koppenhágai dokumentumában és az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlése [1993. évi] 1201-es ajánlásában foglaltakkal. A holtpontról való elmozdulás érdekében szükség van a nemzetközi közvetítők részvételére mind a regionális, mind a kétoldalú tárgyalásokon és ennek a közvetítésnek a kereteit teremtheti meg a stabilitási egyezményben tervbe vett folyamat. [...] A konferenciát előkészítő tárgyalások során mind a magyar kormány, mind a szlovákiai és romániai magyar kisebbség választott politikai vezetői hangot adtak annak az igényüknek, hogy a jószomszédi viszonyt előmozdító államközi tárgyalásokban és a Stabilitási Egyezmény kidolgozásában vegyenek részt az elsődlegesen érintettek, maguk a nemzeti kisebbségek. Minthogy a dokumentum végül is nem talált módot ezen igény teljesítésére, a Magyar Köztársaság annak ellenére, hogy jogi értelemben nem ő képviseli ezen kisebbségeket, kénytelen magára vállalni, hogy a mai konferencián az ő érdekeiket szem előtt tartva, felhatalmazásuk alapján, állást foglaljon az Egyezmény kialakításánál kívánatosnak ítélt eljárás tekintetében." A magyar felszólaláshoz csatolt értelmező nyilatkozatban megerősítettük, hogy a tervezett Egyezmény előkészítése során kívánatosnak tartjuk az egyes országokban élő nemzeti kisebbségek, a stabilitás kulcselemei, bevonását, valamint hogy szükség esetén az Európai Unió képviselője közvetítsen az egyes kormányok és kisebbségeik között.16 Ez a konferencia újra napirendre tűzte Magyarországnak Szlovákiához és Romániához fűződő viszonyát. Mindkét ország külügyminisztere - a Magyar Rádió „Világóra" c. műsorának adott nyilatkozatában - elzárkózott a magyar kisebbségeknek a kétoldalú tárgyalásokba történő bevonásától, de késznek mutatkozott velük a belső egyeztetésre. A magyar külügyminiszter viszont megerősítette, „Lényeges az, hogy szülessenek olyan törvények az adott országokban - nyilvánvalóan az érintett kisebbség megkérdezésével, esetleg éppen az ő javaslataik alapján -, amelyek számukra elfo2005. tavasz-nyár 283
