Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2005 (4. évfolyam)
2005 / 1-2. szám - NEMZETKÖZI JOG - Halász Iván: A nemzetközi igazgatás a válságövezetekben
Halász Iván egyes nagy földrajzi régiók között. A fent említett szervezeti sokszínűség ugyanis főleg Európát jellemzi, ahol eleve több regionális szervezet létezik (EBESZ, ET, részben NATO), és kevésbé az olyan távolabbi vidékeket, mint Kelet-Timor vagy Afganisztán, ahol inkább a nagy univerzális szervezetek jutottak nagyobb szerephez.46 Kiemelendő még, hogy mindegyik nemzetközi igazgatási akció valamilyen formában a nemzetközi közösség mandátumával történik, ami legtöbb esetben az ENSZ Biztonsági Tanácsának határozatában testesül meg. A bosznia-hercegovinai rendezés legitimitása pedig a daytoni egyezményen alapult, amelyet az 1991 és 1995 közötti délszláv háború mindhárom kulcsszereplője (az úgynevezett Kis-Jugoszlávia, Horvátország és Bosznia-Hercegovina vezetői) írtak alá, erőteljes külföldi (főleg az Egyesült Államok és az európai nagyhatalmak részéről kifejtett) nyomás alatt. Ezen kívül határozatában az ENSZ BT is áldását adta rá. Az 1999. évi koszovói válság és az azt lezáró Jugoszlávia elleni NATO-beavatkozás után elkezdődött nemzetközi igazgatási akció eddig az egyik legátfogóbb és legnagyobb szabású ilyen rendezési próbálkozásnak tekinthető. Leszámítva azt a nem elhanyagolható tényt, hogy a NATO akciója az ENSZ BT felhatalmazása nélkül indult, és a nemzetközi közösséget kész tények elé állította, a koszovói beavatkozást követő ideiglenes rendezés sok szempontból szerkezetileg a „legtisztább" (a kelet-timori akcióval együtt). Koszovóban ugyanis egyértelmű a mandátum jellege, az ENSZ vezető szerepe, a szervezeti felépítés, valamint az alá-fölé rendeltségi viszonyok. Egyelőre nem tisztázott viszont a végső cél, mert a nemzetközi közösség és főleg az érdekelt nagyhatalmak még nem döntötték el, hogy mi legyen Koszovó jövőbeni státusa - Szerbia és Montenegró államszövetségének része maradjon, vagy független állammá váljon. Másként megfogalmazva: nem teljesen világos, hogy a tartományban valódi „állam- és nemzetépítés" folyik, vagy „csupán" a jogállamiság eszméitől áthatott demokratikus, toleráns és multikulturális helyi társadalom kiépítése van napirenden. A többi említett nemzetközi igazgatási esetben ez a kérdés valamivel világosabb - Kelet-Timorban valóban államépítés zajlott le, amely 2002-ben a függetlenség kikiáltásával fejeződött be, Afganisztánban egy meglévő állami keret új tartalommal való feltöltése folyik, az 1995 utáni Bosznia és Hercegovinában pedig részben a helyi szereplők által nem túlzottan kedvelt és üdvözölt, de a nemzetközi közösség által egyértelműen szorgalmazott föderatív államiság építése és erősítése zajlott le, és zajlik most is. A koszovói akció újszerűsége igazgatási szempontból a hierarchikus és centralisztikus felépítésében, valamint az ENSZ főtitkárát képviselő különleges képviselő (közismert angol rövidítéssel az SRSG, Special Representant of Secretary General) központi irányító szerepében és „kvázi mindenhatóságában" ragadható meg. Utóbbi szempontjából a „csendes nemzetközi protektorátust" Boszniában és Hercegovinában megtestesítő főmegbízott (HR, High Representant) is széles jogosítványokkal rendelkezett a helyi jogalkotás és igazgatás területén, de amíg a koszovói SRSG legitimitását alapvetően a Biztonsági Tanácstól meríti, addig a boszniai HR annak csak egy részét kapta onnan.47 A HR ugyanis nemcsak az ENSZ egyik 260 Külügyi Szemle
