Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2005 (4. évfolyam)
2005 / 1-2. szám - NEMZETKÖZI JOG - Halász Iván: A nemzetközi igazgatás a válságövezetekben
Nemzetközi igazgatás a válságövezetekben A jelenleg folyó nemzetközi igazgatási akciók közös tapasztalatai és általános vonásai A mostani nemzetközi igazgatási akciók a válságövezetekben már valamivel más körülmények között zajlanak, mint annak idején a macedóniai reformakció vagy akár a Nemzetek Szövetségének égisze alatt végrehajtott kezdeményezések. Sokkal átfogóbb jellegűek és kiépítettebb a logisztikai hátterük, valamint az egész szerkezetük. Ami nem változott meg a XX. század eleje óta, az a komoly nagyhatalmi érdekeltség és jelenlét, de ezen igazából nincs mit csodálkozni, hiszen a nemzetközi élet mindig is „nagyhatalom-centrikus volt", és komoly katonai és gazdasági potenciállal, valamint tekintéllyel rendelkező nagyhatalmak nélkül valószínűleg lehetetlenek lennének a nemzetközi humanitárius beavatkozások és rendezési próbálkozások. Igaz, most a nemzetközi szervezetek lehetőséget nyújtanak arra, hogy a nagyhatalmak szerepvállalása kevésbé éles formában jelenjen meg a válságövezetekben, akkor is, ha minden érintett pontosan tisztában van a súlyukkal. A nemzetközi szervezetek jelenléte azonban mégis nagyobb kifinomultságra és konszenzuskeresésre kényszeríti a rendezésben meghatározó szerepet játszó hatalmakat. A különböző válságövezetekben eddig végrehajtott vagy legalább elkezdett nemzetközi igazgatási akcióknak42 az eltérések ellenére természetesen voltak hasonló vonásai. Mindegyik a nagyhatalmak vezette nemzetközi közösség közvetlen beavatkozásával (Koszovó, Kelet-Timor, Afganisztán) vagy legalább erőteljes nyomásával kezdődött (Bosznia és Hercegovina). A közvetlen beavatkozás alapvetően a humanitárius intervenció formáját viselte, bár annak a szakirodalom43 által felsorolt egyes elemei nem mindig azonos súllyal estek latba. A helyi civil lakosság megvédésére irányuló humanitárius szándékot ugyan egyik akciótól sem lehet elvitatni, bonyolultabb viszont a helyzet a humanitárius intervenciókhoz általában megkövetelt „állami érdektelenség" fogalmával, azaz azzal a követelménnyel, hogy a beavatkozó állam vagy államok ne legyenek közvetlenül érdekelve a térségben és az érintett államban. Ez főleg az afganisztáni beavatkozás esetében problematikus, mert az a tagadhatatlan humanitárius célzat mellett a tálib rezsim elleni megtorló akció jegyeit is magán viselte. Közös vonás mindenképpen a nemzetközi igazgatás deklarált stabilizációs és egyben „normalizálási" jellege is - azaz a „normális és igazságos" (például nemcsak az egyik vagy a másik etnikai közösségnek kedvező) állami infrastruktúra kiépítésére irányuló szándéka a háborúk vagy az etnikai villongások által meglehetősen szétzilált társadalmakban. Az utóbbi törekvés sajátossága, hogy a nemzetközi igazgatást végző szervezetek az adott válságövezetben maguk mellett párhuzamosan hoznak létre helyi igazgatási szerveket, amelyeket megpróbálják szakmailag felkészíteni a jövőbeni igazgatási feladataikra és ezzel egyidejűleg (bár nyíltan be nem vallottan) a saját képükre formálni. A nemzetközi igazgatást végzők tulajdonképpen a kezdetektől fogva 2005. tavasz-nyár 257
