Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2005 (4. évfolyam)
2005 / 1-2. szám - NEMZETKÖZI JOG - Szigeti Péter: Az erőszakhasználatot legitimáló jelenkori politikai eszmék és a nemzetközi jog
Az erőszakhasználatot legitimáló jelenkori politikai eszmék és a nemzetközi jog 39 Crawford: i. m. 22-24. o. 40 Uo. 50-51. o. 41 Az ENSZ, létrejötte óta, nem ismert el egyetlen olyan elszakadt entitást sem, amely az anyaországgal nem kötött valamilyen megállapodást - a népirtás áldozatául esett Bangladest sem, de még a de jure végig független balti államokat sem. A jugoszláv utódállamokat pont ezért nem mint elszakadt entitásokat, hanem mint egy totálisan megszűnt alakulat utódait tekintették. Uo. 54-55. o. 42 Shaw: i. m. 264-269. o. 43 „Szükség van egyfajta a priori tiszteletre az államhatárok iránt; ezek, ahogy már kifejtettem, az egyetlen határok, amik a közösségek rendelekzésére állnak." Walzer: Just and Unjust Wars, 90. o. 44 „The Russian doll proliferates in many different national settings." Uo. 13. o. 45 Hobsbawm: A nacionalizmus..., 169. o. 46 Roberts, Adam: Communal Conflict as a Challenge to International Organizations. In: International Perspectives on the Yugoslav Conflict (ed. Alex Danchev et Thomas Halverston), London-New York 1996., 187-188. o. 47 Ebben az értelemben ami a volt Jugoszláviában történt az 1990-es években, valóban nem „balkani- zálódás", hanem „európaizálódás". Mások morális vétségei persze sohasem adhatnak felmentést. Alexa Gyilast idézi Michael Ignatieff: Virtual War - Kosovo and beyond, London 2000,153-154. o. 48 Az etnikai konfliktusok kitörési okait magyarázó elméletekről 1. Errol A. Henderson: Ethnic Conflict and Cooperation. In: Encyclopedia of Violence, Peace, and Conflict, Vol. 1. 753-755. o. 49 Schmitt, Carl: A politikai fogalma (ford. Cs. Kiss Lajos), Budapest 2002, 19. o. 50 Kant, Immanuel: Az örök béke (ford. Székács György), Budapest 1943, 29-30. o. 51 Owen, John M.: IV: Liberal Peace, Liberal War: American Politics and International Security, Ithaca, London 1997,3-38. o. 52 Uo., 3-5. o. 53 Ignatieff: i. m. 176-196. o. 54 A „humánus hadviselés" mechanizmusáról: Uo., 161-176. o. Ebben az alfejezetben felváltva beszélek „nyugati államokról" és az Egyesült Államokról, mert bár csak az Egyesült Államoknak van meg a hadi kapacitása ilyen támadások végrehajtására, a „humánus hadviselés" elvei nagyjából az egész nyugati kultúrkör hozzáállását tükrözik a modern háborúhoz. 55 Simpson: i. m. 540-541. o. Simpson az ENSZ „minden békeszerető állam" előtti nyitottsága miatt nevezi a liberalizmusnak ezt a nemzetközi értelmezését (ENSZ-) Charta-liberalizmusnak. Ezzel összecseng az a megfigyelés, miszerint az ENSZ ma már határozottan a (tartalmi) liberalizmus és a demokrácia pártján áll - ezt bizonyítják a demokrácia elterjesztését szorgalmazó szervei és szavazatellenőrzési mechanizmusa. Lásd John M. Owen, IV: International Law and the „liberal peace". In: Democratic Government and International Law, 346. o. 56 Reisman, W. Michael: Sovereignity and Human Rights in Contemporary International Law. In: Democratic Government and International Law, 249-255. o. 57 Ez valószínűtlenné teszi a „liberális békét" - ha meg is valósul - mint a „történelem végét", mert olyan alapvető problémák, mint az elidegenedés, a normavesztés, a közösségi érzés hiánya stb. megakadályozza, hogy az emberek minden igényét kielégítse. Lásd Markus Fischer: The Liberal Peace: Ethical, Historical, and Philosophical Aspects, BCSIA Discussion Paper 2000-2007, Kennedy School of Government, Harvard University, 2000. április, 57-59. o. http:/7bcsia.ksg.harvard.edu/ publication.cfm?ctype=paper&item_id=55. 58 „Általános vélemény, hogy az »emberiség nevében« cselekedni igazságos: a cselekvők szempontjából ezért minden cselekedet igazságosnak tekintendő, mert valamennyit úgy indokolják, hogy az az »emberiség nevében« történt. A dologban csak az a bökkenő, hogy »valaminek a nevében cselekedni« nem meghatározása, de nem is eszméje az igazságnak, valójában semmi köze hozzá. Valamely »X nevében cselekedni« igazságos és igazságtalan egyaránt lehet." Heller: i. m. 51. o. 59 Uo. A Heller által említett három értelmezése az emberiségnek az emberiség mint a Földön élő öszszes ember, az emberiség mint univerzális értékkategóriáknak megfelelő kultúrák összessége, avagy szubsztanzív célokkal: „a szabadság és/ vagy az értelem állapota felé haladó történelem." Uo. 49-51. o. 2005. tavasz-nyár 245
