Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2005 (4. évfolyam)
2005 / 1-2. szám - AFRIKA - Rácz András - Türke András István: Az ENSZ és az Európai Unió válságkezelési műveletei a Kongói Demokratikus Köztársaságban
Rácz András-Tiirke András István A helyzet Ituri tartományban Mivel a békeszerződéseket követően felállt új kongói adminisztráció még semmilyen katonai erővel nem rendelkezett, a MONUC április 23-án saját tartalékából Buniába, a tartomány fővárosába küldött egy 712 fős uruguayi békefenntartó zászlóaljat, hogy a nyugalom fenntartásával segítse a kormány működését. Az uruguayi alakulat fő feladatai közé tartozott a buniai repülőtér ellenőrzése, az ENSZ személyi állományának és létesítményeinek védelme, továbbá a helyi adminisztráció működéséhez is nekik kellett biztosítaniuk a helyszíneket. Mindezek mellett hamar nyilvánvalóvá vált, hogy az összesen hat (!) páncélozott szállító járművel32 rendelkező alakulatnak a „hagyományos" békefenntartó feladatok ellátására már nem maradt elég ereje, és - mint azt a május 27-én kelt főtitkári jelentés is kiemeli - arra sem volt képes, hogy tevékenységét Bunián kívül Ituri tartomány más részeire is kiterjessze.33 A helyzetet tovább bonyolította, hogy az uruguayi katonák többször rendkívül arrogánsán' léptek fel, hamar kivívva ezzel a helyi lakosság ellenszenvét. Május első hetében a város szélén már rendszeressé váltak a hema lakosság elleni támadások. Amikor május 6-án az utolsó ugandai katona is elhagyta Iturit, a lendu milícia tagjai lefegyverezték az uruguayi kontingens megerősítésére'érkező kongói rendőröket. Május 7. és 16. között heves harcok bontakoztak ki Buniában a hema és lendu törzsek felfegyverzett csoportjai között. Ez idő alatt a MONUC két katonai megfigyelőjét különös kegyetlenséggel meggyilkolták Bunia közelében, és súlyos harcok bontakoztak ki a MONUC és az UPC (Kongói Hazafias Unió) főparancsnoksága környékén. Utóbbi összecsapás mintegy 14 civil halottat és 100 sebesültet követelt.34 A következő napokban a helyzet teljesen kicsúszott az ellenőrzés alól, május másodikhetére már csaknem 150 ezer környékbeli lakost üldöztek el a lendu fegyveresek és az UPC milicistái; Az egyre hevesebb összecsapások miatt a nemzetközi segélyszervezetek is elhagyták a tartományt,35 a MONUC pedig képtelen volt megfelelően ellátni a menekülteket. Minden jel egy újabb‘humanitárius katasztrófa rémét vetítette előre.36 Kofi Annan stabilizációs lépései Mivel a MONUC szeptember előtt nem volt képes további tartalékokat mozgósítani, Kofi Annan ENSZ-főtitkár3/ 2003. május 15-én levélben fordult az ENSZ Biztonsági Tanácsához, és nemzetközi segítséget kért egy Nemzetközi Vészhelyzeti Stabilizációs Erő (International Emergency Stabilization Force) létrehozásához, melyet a lehető leggyorsabban Ituriba küldve meg lehet kísérelni a rend helyreállítását. A kéréshez május 16- án Dar-es-Salaamban csatlakozott a Kongói Demokratikus Köztársaság és Ruanda elnöke, valamint az ugandai külügyminiszter is.38 Ezen felül a főtitkár kérte a MONUC létszámának felemelését az eredeti 8700-ról 10 800 főre. Ez különösen azért volt jelentős, mert 2003 májusáig a Kongói Demokratikus Köztársaságban működő ENSZ-erők létszáma még a tervezett 8700 fős felső határt sem érte el.39 20 Külügyi Szemle
