Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2005 (4. évfolyam)
2005 / 1-2. szám - EURÓPAI UNIÓ - Vámos Péter: EU-Kína kapcsolatok: a fegyverembargó vége?
EU-Kína kapcsolatok: a fegyverembargó vége? Márpedig az embargó feloldását követően az európai és a kínai hadiipar versenyképesebbé válhat, ami veszélyeztetheti az amerikai katonai fölényt. Amerikai politikai elemzők attól tartanak, hogy a feloldást követően az európai cégek mindenfajta korlátozás nélkül szállíthatnának fegyvert Kínába. Az általános amerikai vélemény szerint a lépés hozzájárulhat ahhoz, hogy Kína nagyobb katonai potenciál birtokában határozottabban lépjen fel regionális és globális hatalomként, befolyással lehet a kínai hadsereg modernizálásának folyamatára, valamint Kelet-Ázsia jövőbeni biztonságára és stabilitására. Washington szerint az embargó feloldása destabilizáló hatású lenne, közvetlen fenyegetést jelentene az Egyesült Államok és szövetségesei számára, aláásná a Taj- van-kérdés békés megoldására irányuló erőfeszítéseket. Az alapvetően biztonságpolitikai jellegű aggodalmakat az amerikaiak egy sor érvvel támasztják alá. Az első, hogy miközben 1989-ben az embargó bevezetésének indoka az emberi jogok kínai helyzete volt, Európa az embargó feloldásával annak ellenére tenne gesztust Kína felé, hogy a világ legnépesebb országában az emberi jogok érvényesülése terén továbbra is súlyos hiányosságok vannak, és a kínai vezetés nem teszi meg a szükséges lépéseket az emberi jogok biztosítása terén. Második érvük, hogy az európai és az amerikai embargó kiegészíti egymást, Európa nem törheti meg az „egységfrontot". Harmadszor, Washington szerint, az embargó feloldása után a fegyverexportot szabályozó európai rendelkezések még javított formában sem lennének alkalmasak arra, hogy megakadályozzák a Kínába irányuló fegyvereladásokat. Amerikai elemzők szerint az embargó feloldásának következményeként kiéleződhet a verseny a Kínába irányuló fegyverexportot a kezükben tartó országok - elsősorban Oroszország, más volt szovjet utódállamok, illetve Izrael, valamint az EU között. A versenyhelyzet azt eredményezheti, hogy Kína esetleg olyan csúcstechnológiákat is megszerezhet, amelyekhez ma még nem jut hozzá. Az európai fegyvereladások megindulásával a Népi Felszabadító Hadsereg az amerikai embargó hatálya alá eső, amerikai technológiát tartalmazó eszközökhöz is hozzájuthatna. Előfordulhatna, hogy a Tajvani-szorosban kirobbanó esetleges fegyveres konfliktusban amerikai katonák európai fegyverekkel állnának szemben. (Ezt hangoztatja például Tom Lantos demokrata képviselő, a kongresszus külügyi bizottságának befolyásos tagja is.) Végül kiemelik annak veszélyét, hogy Kína nemkívánatos módon harmadik országnak adná tovább az európai fegyvereket. Amerikai elemzők úgy vélik, hogy a fegyvereladási tilalom eltörlésének európai szándéka elsősorban kereskedelmi okokkal magyarázható: néhány európai ország az embargó feloldását követően azonnal fegyvereladásokba kezdene. Washington szerint a számok jól mutatják az európai védelmi ipar növekvő érdeklődését a kínai fegyverpiac iránt: a fegyverembargó és az európai fegyverexportra vonatkozó viselkedési kódex (Code of Conduct) ajánlásai ellenére 2001 és 2003 között a Kínával kötött európai fegyverüzletek értéke csaknem a nyolcszorosára, 54 millió euróról 416 millió euróra nőtt. Washington azzal vádolja a szerinte rövidlátó európai politikát, hogy gazdasági elő2005. tavasz-nyár 187
