Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2005 (4. évfolyam)

2005 / 1-2. szám - EURÓPAI UNIÓ - Kollai István: Kötöttségek és lehetőségek a szlovák Európa-politikában, 1993-2004

Kötöttségek és lehetőségek a szlovák Európa-politikában 1993-2004 gondolkodásmódot, amely minket inspirál. Tradíciókra van szükségünk, amikre építeni tudunk,"66 Ezért előszeretettel hivatkoznak egyes szlovák gondolkodókra, akiket példaképül kíván­nak állítani a társadalom elé, hogy így kapjon a demokratikus gondolkodás pozitív tör­ténelmi alapot és legitimitást a szlovák gondolatvilágban; elsősorban Milan HodDa az a személyiség, akit Dzurinda és köre „Szlovákia George Washingtonja"-ként szeretne fel­tüntetni, magyar szemmel inkább a „szlovák Bibó Istvánnak" tekinthetjük.67 HodDa mint példakép egyet jelent a cseh-szlovák és a magyar-szlovák együttélés pozitívumként és értékes örökségként való felfogásával - ennek jele volt a politikus 2002. június 27-i újra- temetési szertartása Turócszentmártonban (Martin), ahol Dzurinda a magyar-szlovák, illetve a cseh-szlovák közös múlt „büszke vállalására" szólított fel. Ennél sokkal látványosabb volt és egyben jóval nagyobb hatású Pavol Hrusovs- kynak, a szlovák parlament (nemzeti tanács) házelnökének az a beszéde, amelyet Szlo­vákia létrejöttének tizedik évfordulóján mondott el a parlament ünnepi ülésén.68 „Vitát szeretnék nyitni Szlovákiáról, de más formában, mint azt 1989 óta tesszük. (...) [Ko­rábban] elutasítottak és nagyra értékeltek, magasztaltak és kritizáltak, mítoszokat és démono­kat kreáltak sokáig és sokszor. Ma az a feladatunk, hogy elkezdjünk teremteni. Hogy megteremt­sük azt a képet, mely mélyen bennünk van, őseinkben van, országunkban van. És hogy ez alap­ján képesek legyünk befolyásolni Európa és a világ eseményeit." Majd a Cirill-Metód-hagyomány bemutatása után azt hangoztatta, hogy a szlovák nemzet történelme a történelmi Magyarországéval azonos volt 900 évig: „Szlovákia nem a tárgya, hanem az alanya volt a történelmi Magyarországnak. Ennek köszönhetőén a nemze­tünk és országunk komoly tapasztalatot szerzett és részt vett minden olyan eseményen, mely Európát megmozgatta." Érezhetően új szlovák történelmi emblémákat kísérelt meg meg­fogalmazni: Szlovákia mint a kultúra egyik fellegvára a középkorban, a kereszténység védőbástyája a török korban, amikor 140 évig a mai Szlovákia területe volt Magyaror­szág központi területe. „Egy olyan birodalom része voltunk, melynek uralkodói között olyan fontos személyiségek vannak, mint Szent István, Károly Róbert, Mátyás király és Mária Teré­zia. Ők a mi királyaink is, és Szlovákia virágzott az uralkodásuk alatt. Ne lökjük el őket ma­gunktól, és ne hagyjuk, hogy bárki is elvegye őket." Egy másik téma kapcsán is áttörés értékű állítás hangzott el: a második világháború utáni két nagy tragédia egyikeként a deportálásokat említette, a másik pedig a néme­tek kitelepítése és a magyarok elnyomása a kollektív bűnösség jegyében. A beszéd mérföldkőnek tekinthető a szlovák Európa-politika alakulásában; de látni kell, hogy az nem Hrusovsky magányos69 és előzmény nélküli akciója, hanem egy ten­dencia része. Hogy mennyire tartós és erős tendencia ez, a jövőben dől el. Mindenesetre Dzurindán és Hrusovskyn (illetve „szövegíróin") kívül meg kell em­líteni két másik politikust is, aki a fentihez hasonló szellemben befolyásolta Szlovákia Európa-politikáját: Rudolf Schuster államelnök (1999-2004) esetében ez kevésbé mar­kánsan és koncepciózusán volt megfigyelhető, inkább csak gesztusok szintjén jelent 2005. tavasz-nyár 169

Next

/
Oldalképek
Tartalom