Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2004 (3. évfolyam)

2004 / 1-2. szám - MAGYARORSZÁG ÉS A SZOMSZÉDOS ÁLLAMOK - Éger György: A kisebbségi kérdés Közép-Európában 1990 után

A kisebbségi kérdés Közép-Európában 1990 után illetve támogatja kulturális vagy vallási hagyományaikat. A „kulturális autonómia" kife­jezés azt jelenti, hogy lehetővé teszik a nyelvi és kulturális jogok gyakorlását. Ez az ese­tek nagy részében a decentralizáció elvének érvényesítésével jár együtt. Lényegében ezen gondolatmenet szem előtt tartásával fogalmazták meg a kárpát­medencei magyar nemzeti közösségek is autonómiakoncepcióikat. Kárpátalján már 1991-92-ben, Ukrajna függetlenné válásakor szóba került először a különleges közigazgatási státus (értsd: területi autonómia) bevezetése, majd - amikor ez nem sikerült - a különleges gazdasági övezet létesítése. Azonban a kezdeményező magyar és ruszin politikai erők gyengesége, illetve a többségi ellenállás miatt egyik el­képzelés sem valósult meg. A kilencvenes években a vajdasági magyarok jelentkeztek a legkidolgozottabb auto­nómiakoncepcióval. Azonban a VMDK európai színvonalú hármas - személyi elvű, kulturális és területi - autonómiatervezete a kedvezőtlen nemzetközi helyzetben, a délszláv háború közepette, szükségszerűen kudarcra volt ítélve. Legutóbb Erdélyben, a Magyar Nemzeti Tanács alakuló ülésén (Kolozsvár, 2003. de­cember 13-án) került sor a Székelyföld különleges jogállású régióvá alakítását célzó ke­rettörvénytervezet bemutatására. A tervezett kerettörvény tulajdonképpen három részből áll. Az első a régió közjogi státusát definiálja, továbbá a régiók működési feltételeit és a fontosabb intézmények hatáskörét rögzíti. A második és a harmadik rész (Törvény a Székelyföld különleges jog­állású régió létrehozásáról; Székelyföld különleges jogállású régió autonómiájának sta­tútuma) - mint a címekből is kitűnik - a terület különleges jogállású régióvá alakításá­nak mikéntjét és a tulajdonképpeni autonómiastátusát foglalja magába. Az utóbbi sze­rint a Székelyföld régióban a közhatalmat az Önkormányzati Tanács, illetve az Önkor­mányzati Bizottság gyakorolná. A régió élén elnök és alelnök állna, akiket az Önkor­mányzati Tanács a saját kebeléből választ meg. Az elnök és az alelnök nem lehet azo­nos nemzetiségű. A statútum szerint a régió területén be kell vezetni az abszolút és fel­tétlen, a közélet minden szegmensére vonatkozó kétnyelvűséget. A következő években minden bizonnyal az autonómiáért folytatott küzdelem fog állni az erdélyi magyar törekvések homlokterében. Összefoglalás Végezetül a fentiek összefoglalásaként megállapíthatjuk a következőket: 1. A kisebbségi kérdés az 1989-90-es változások egyik döntő tényezője volt. Ok és oko­zat egyszerre: egyrészt kétségtelen, hogy kedvező világpolitikai konstellációban fel­színre törhettek az évtizedekig elnyomott, szőnyeg alá söpört jogos követelések, másrészt, ha már így történt, ez a kérdéskör a változások egyik legfőbb motorjává 2004. tavasz-nyár 59

Next

/
Oldalképek
Tartalom