Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2004 (3. évfolyam)
2004 / 3-4. szám - NEMZETKÖZI JOG - Rónay Miklós: A Szentszék és a Vatikán Városállam viszony a közbeszédben és a jogban
Rónay Miklós ban, területi bűtök nélkül is képes de facto szuverénként fellépni. Vagyis nem az a legfontosabb tulajdonsága, hogy mint terület létezik az egyház számára, hanem az, hogy mint terület ki van zárva más szuverén számára. Világi szuverének ugyanis valóban szorosan kötőd- nek a területiség elvéhez, vagyis fennhatósági igényeiket csak a területiség elve alapján tudnák bejelenteni. Ha nem volna az egyház birtokában olyan terület, ahol csak az egyháznak van területi fennhatósága, akkor nem volna kizárva, hogy valamely világi szuverén az egyházkormányzattal szemben fennhatósági igénnyel lépjen fel. Ezt kell elkerülni. Vagyis azt nem érdemes vizsgálni, hogy a Vatikán Városállam kielégíti-e az államiság kritériumait (persze elméleti nemzetközi jogi problémaként lehet rajta gondolkodni), akkor már inkább azt, hogy területe biztonsággal ki van-e véve minden más szuverén aspirációs lehetőségei közül. Ezt - nézetem szerint - korunk nemzetközi életében elég jól teljesíti. A lateráni szerződés tárgyalása során volt olyan helyzet, amikor Olaszország nagyobb területet ajánlott az egyháznak, mint a városállam mai területe. A javaslatot azonban a Szentszék elutasította.53 Ennek több oka is volt. Egyrészt az egyházi fél rájött, hogy az egyház számára nem lenne előnyös egy olyan területi birtok, ami önmagán nyugvó módon is államnak tekinthető, mert akkor úgy lehetne érvelni, hogy az egyháznak azért van nemzetközi cselekvőképessége, mert azt az az állam adja neki (az alá-fölé rendeltség iránya megkérdőjelezhető volna). Másrészt a történelemből tudjuk, hogy abból csak egyházpolitikai komplikációk származtak, amikor a Pápai Állam gazdasága éppen gyengélkedett. Ilyenkor ugyanis felvetődött, hogy gazdasági megsegítésére a világegyház befizetéseiből kellene pénzt juttatni, jóllehet az egyházadóból származó bevételek egyházi célra fordítandók (távoli, rossz helyzetben lévő vagy magukat eltartani még nem tudó egyházrészek segítése, illetve az egyház központi hivatalainak fenntartása). Ezért választották azt a megoldást, hogy a városállam kizárólag az egyházkormányzati főhivatalok számára szükséges területet ölelje fel (funkcionális terület), és így ne legyen természetes lakossága, amely - természetes emberi jogából adódóan - jóléti igényeket támaszthatna az állam irányában. Ebből is látszik, hogy az egyház Vatikán Városállammal szembeni igénye az, hogy az egyház által konkrétan meghatározott funkciókat - és csak azokat54 - lássa el (funkcionális állam55). A Vatikán Városállam területére (valamint a Szentszék és a Városállam viszonyára) az is jellemző, hogy a szentszéki hatóságok helyileg nincsenek a Vatikán területéhez kötve. Egy részük ott helyezkedik el, más részük viszont máshol Rómában. Vagyis nem jelent „emigráns kormányt", ha egy egyházkormányzati hivatal Olaszország területén van.56 Látható tehát, hogy a katolikus egyház kormányzata és a Vatikán területe között nincs olyan szoros összefüggés, mint országok kormányzata és területe között. Sőt az egyház központi hatóságainak egyikét-másikát elvileg a világon bárhol le lehetne telepíteni. Ez azért van így, mert az egyházkormányzat központi hatóságai (a Szentszék) nem a Vatikán Városállammal vannak szoros elvi és jogi kapcsolatban, hanem a katolikus egyház közigazgatásával (tudniillik annak a legfelsőbb szintje). Ez pedig az egész világot lefedi, 282 Külügyi Szemle
