Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2004 (3. évfolyam)
2004 / 3-4. szám - NEMZETKÖZI JOG - Rónay Miklós: A Szentszék és a Vatikán Városállam viszony a közbeszédben és a jogban
A Szentszék és a Vatikán Városállam viszonya a közbeszédben és a jogban ni jogi vertikum be van sorolva egy az egyetemes egyházi jogrendhez tartozó minisztérium hatáskörébe. Nem könnyű tehát azt állítani, hogy a Vatikán Városállam önálló külpolitika folytatására alkalmas vagy képes volna. Ez körülbelül úgy hangzana, mintha mondjuk a szlovák külügyminiszter úgy nyilatkozna, hogy a Magyar Köztársaság külpolitikájával semmi baja, de a Határon Túli Magyarok Hivatala ettől bizony erősen eltérő külpolitikai irányvonalat követ, és attól már sok ponton eltér az álláspontja. A HTMH ugyanis körülbelül úgy van a Miniszterelnöki Hivatal alá rendelve a magyar jogrendben,40 ahogy a Vatikán Városállam az Államtitkárság alá a katolikus egyház jogrendjében. Végül is úgy értékelhető a Vatikán Városállam saját hatásköre, hogy - nem túl sok kivétellel - a területén található kulturális-művészeti örökség gondozásával, működtetésével, bemutatásával foglalkozik, valamint a Szentszék központi hatóságai számára irodaházakat tart fenn és lát el gazdaságilag. Viszont az egyházi jogrenddel való kapcsolatában, valamint külkapcsolataiban is - egy az egyházi jogrendhez tartozó hatóság - az Államtitkárság látja el az ő képviseletét (ergo nem lehet az egyházétól különböző, önálló külpolitikája). A Vatikán Városállam államcélja: az egyház A nemzetközi jogalanyok túlnyomó része állam. Ezeknek endemikus az államcéljuk: minden államnak az az államcélja, hogy az államalkotó nemzet(ek) biztonságát és fejlődését biztosítsa. A Vatikán Városállamnak a szó hagyományos, államjogi értelmében vett államcélja nincs. Ha egy államot nem egy nép hozott létre önmaga javára, akkor annak nincs önmagára visszahajló államcélja. Valamilyen államcélja kell hogy legyen, hiszen egyrészt létezik, másrészt valamilyen nemzetközi erő, tekintély, tárgyalási potenciál folyamatosan fenntartja a szóban forgó államot, annak tehát nyilván fontos, hogy ez az állam létezzen. A Vatikán Városállam államcélja nem önmagára, hanem mindenestül a katolikus egyházra irányul. Természetes államoknál az államcél és az államot megtartani képes erő egybeesik, vagyis az állam saját magát tartja meg, egyszersmind erősíti tovább. Ebben az esetben viszont azt látjuk, hogy e kettő szétválik. Egyrészről a Vatikánt megtartani képes nemzetközi potenciál nem önmaga, hanem a világegyház, másrészről a Vatikán államcélja sem önmaga, hanem az, hogy a világegyház kormányzatának minden világi hatalomtól való függetlenségét megjelenítse.41 Ebből következően a Vatikán és az egyház államelméleti szempontból (de csak abból, mert teológiailag nem) igen szorosan kötődnek egymáshoz. Pontosabban fogalmazva (államelméleti, illetve nemzetközi jogi szempontból!) az egyház szuverenitásának külső oldala nem értelmezhető a Vatikán nélkül. A Vatikánra ugyan teológiailag semmi szükség,42 és az egyház a világi szuverénekkel - a római kérdés idején is - egyenrangúként tudott tárgyalni (ezt az egyház a Római Birodalom bukása óta mindig is igényelte), azonban nem árt, ha a külügyi gyakorlatban meglévő elfogadottság mellett a nemzetközi jog szempontrendszere sze2004. ősz-tél 279
