Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2004 (3. évfolyam)
2004 / 3-4. szám - DIPLOMÁCIATÖRTÉNET - Réti György: Olasz diplomáciai dokumentumok Magyarországról
Réti György élére a királyát vesztett Jugoszlávia állt: Belgrád éles sajtókampányt folytatott Budapest felelősségét illetően, és számos magyart utasítottak ki Jugoszláviából. A német sajtó, hogy saját kormányáról elterelje a gyanút, Magyarországot vádolta a merénylet megszervezésével. A Berlin politikájával szembeni magyar elégedetlenséget fokozták a magyar hírszerzés révén kapott értesülések, miszerint Göring a jugoszláv király temetésén közölte a jugoszláv régenssel és a román királlyal, hogy Németország nem támogatja az országaikkal szembeni magyar területi követeléseket. Amint a római követből a külügyminiszter állandó helyettesévé előlépett Hory Andrásnak a marseille-i ügyről készített feljegyzéséből kitűnik, Budapesten nagyon sokat tudtak mások felelősségéről, így különösebb aggodalom nélkül várták az ügy népszövetségi vitáját. Gömbös mégis úgy döntött: Rómába utazik, hogy legfőbb szövetségesével megvitassa a követendő taktikát. A magyar kormányfőnek, akinek korábban nem tetszett az olasz-francia közeledés, most ez bizonyos mértékig kapóra jött, mert Mussolinitól várta, hogy francia közvetítéssel meghiúsítsa a kisantant országainak - különösen Jugoszláviának - a merénylet utáni, Magyarország elszigetelésére irányuló diplomáciai offenzíváját. Az 1934. november 6-án és 7-én folytatott római tárgyalásain Gömbös először az akkor másodlagos gazdasági és kulturális kérdésekre terelte a szót, majd átadta Mussolininak a magyar revíziós követeléseket ábrázoló térképet. Az olasz kormányfő a magyar igényeket „józannak, tárgyilagosnak és mérsékeltnek" nevezte, és ismételten megígérte azok támogatását. Gömbös jövetelének fő célja, a marseille-i merénylet megvitatása, az első napon csak olyan formában merült fel, hogy Mussolini tájékoztatta Gömböst: Benes a kisantant tanácsában azt javasolta, hogy a merénylet ügyét használják ki a „Magyarországgal való végleges leszámolásra". Ezután megkérdezte, hogy megerősítették-e a magyar határokat, amire Gömbös igenlő választ adott. A november 7-ei tárgyalások középpontjában a marseille-i merénylet állt. Rátérve a kérdésre, Gömbös hangoztatta, hogy a merényletben a magyar hatóságok és állampolgárok „részt nem vettek". Elismerte, hogy „valószínűleg voltak" Magyarországon élő emigránsok, akik részt vettek a gyilkosságban, de „ezeket felfedezni szervezettségük titkossága miatt lehetetlen volt". Gömbös ekkor - feljegyzése szerint „csak általában említve" - megjegyezte, hogy „vannak hangok, menjünk a Népszövetséghez, még mielőtt a szerbek döntő lépésre szánják el magukat". Ezután így folytatta: „Én a magam részéről nem vagyok e mellett, a Duce sem... Sokkal fontosabb annak megállapítása, hogy a Kisentente Olaszországot Magyarországtól el akarja távolítani, hogy izolálva könnyebben elbánjanak velünk". Ebből a stilisztikailag nem túlságosan sikeres beszámolóból kitűnik, hogy sem Gömbös, sem Mussolini nem volt híve a népszövetségi eljárásnak, mert mindkettő2 68 Külügyi Szemle
