Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2004 (3. évfolyam)
2004 / 3-4. szám - DIPLOMÁCIATÖRTÉNET - Réti György: Olasz diplomáciai dokumentumok Magyarországról
Olasz diplomáciai dokumentumok Magyarországról Alfieri arról is tájékoztatta Rómát, hogy a budapesti szovjet követ informálta Csáky külügyminisztert: Moszkva utasítása értelmében közölni fogja a budapesti jugoszláv követtel, hogy a Szovjetunió nem értene egyet Jugoszlávia támadásával Magyarország ellen egy magyar-román konfliktus esetében. (Molotov tehát megváltoztatta korábbi nemleges döntését e kérdésben.) Az olasz követ úgy értesült, hogy Csáky kifejtette a budapesti német követnek: nem számít Jugoszlávia Magyarország elleni hadba lépésére egy ilyen konfliktus esetén. Alfieri értékelése szerint: „Molotov közlése, valamint a budapesti és szófiai szovjet követek lépései mutatják az egyre növekvő orosz érdeklődést a balkáni kérdések iránt, valamint az arra irányuló folyamatos szovjet tevékenységet, hogy beavatkozzon ezeknek a kérdéseknek a megoldásába, akkor is, amikor azok az érdekeitől távol eső térségekre vonatkoznak, mint például Bulgária Egei-tengeri kijáratának kérdésére. Ezen kívül különösen érdekes megfigyelni azt, hogy a Szovjetunió máris a jövőbeli békekonferencia résztvevőjének tekinti magát, és már most ismerteti az érdekelt országokkal, hogy milyen lesz álláspontja az egyes megoldandó kérdéseket illetően." Július 18-án Rosso moszkvai olasz követ küldött nagyon érdekes táviratot egy újabb Molotov-Kristóffy megbeszélésről. E találkozóról más irat a magyar és olasz levéltárakból nem került elő, ezért ezt teljes terjedelemben ismertetjük. „A magyar követ tájékoztatott arról, hogy Molotov magához kérette, és - megváltoztatva a korábban neki tett intranzigens kijelentéseit - sokkal békülékenyebb hangnemben beszélt a Szovjetunió által a közelmúltban elfoglalt Bukovinában található magyar közösségről. Anélkül, hogy konkrét biztosítékokat adott volna a lakosság kitelepítésére vonatkozó korábbi szovjet elutasításról, Molotov kijelentette Christoffynak (sic!), hogy a kérdés alaposabb tanulmányozást érdemel. Ebből a célból konkrét adatokat kért az észak-bukovinai magyar kisebbség számáról és az általuk lakott településekről. Ezzel kapcsolatban magyar kollégám elismerte, hogy - mivel még ma is bizonytalanok azok a határvonalak, amelyeket a Szovjetunió kénysze- rített Romániára ebben a térségben - még nehéz pontosítani azt, hogy mely magyar falvak kerültek szovjet megszállás alá, és melyek maradtak román területeken. Molotov ezután saját kezdeményezésére kijelentette a magyar követnek, hogy a Szovjetunió megalapozottnak tartja a magyar területi követeléseket Romániával szemben, és hogy »a Szovjetunió álláspontját egy esetleges konferencia asztalánál ez a vélemény fogja inspirálni«. Végül Molotov, hivatkozva Magyarországnak egy több hónapja tett javaslatára, amelyre a szovjet kormány eddig még nem válaszolt, közölte, hogy a Szovjetunió kész kereskedelmi tárgyalásokat kezdeni a két ország jövőbeli árucseréjének meghatározása céljából. Sőt szorgalmazta de Christoffynál, hogy mielőbb közöljék vele a magyar delegáció névsorát, amely a tárgyalásokra Moszkvába utazik. 2004. ó'sz-tél 265