Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2004 (3. évfolyam)

2004 / 3-4. szám - DIPLOMÁCIATÖRTÉNET - Drexler András: Latin-Amerika szerepe a spanyol külpolitikában és Spanyolország EK-csatlakozásának hatása a latin-amerikai kapcsolatokra

Drexler András ta meg. Már jóval a hivatalos elnökség július 1 -jei megkezdése előtt megindult a gya­korlatba való átültetés. Spanyolország számára ez lényegi kérdés volt, és tudtuk, hogy az előzó' elnökségek nagyon jó előkészítésével tudjuk elérni a meghatározott célokat" (Westendorp [1996a] 19. o.). A kapcsolatok dinamizmusát elősegítő előzetes munka egyik legfontosabb referenciapontja az 1995. június 24-25-i korfui csúcs39 (EC [1994a]) volt, amely alapján sikerült jelentős eredményeket elérni a latin-amerikai kapcsolatok szorosabbra fűzésében. A korfui csúcs óta az EU-Latin-Amerika politikai párbeszéd új együttműködési for­mákban jelentkezett, amire addig nem volt példa a kétoldalú kapcsolatok történetében. Állandóvá váltak a megbeszélések az unión belül és a latin-amerikai kormányok közt a politikai és gazdasági közeledéssel kapcsolatos együttes stratégiákról. A tárgyalások dinamikája fékezni látszódott az EU belső ügyei miatt, azonban a spanyol segítséggel újra lendületet vett. A latin-amerikai dosszié különleges figyelmet kapott spanyol rész­ről, s sok témát sikerrel le is zártak. A spanyol elnökséget megelőző francia és német elnökségek alatt Spanyolország mozgásba hozta a Mercosur-témát. A tárgyalások a spanyol elnökség alatt előrehalad­tak, s a megállapodást40 (OJ [1996]) 1995. december 15-én, a madridi ET-n aláírták. „A keretmegállapodás az első lépés a két régió közötti kapcsolatok erősítésében. A má­sodik, mint hosszú távú cél, az EU-Mercosur interregionális társulás lesz" (Westen­dorp [1996] 21. o.). A szabadkereskedelmi térség 2005-ös megvalósításának célul kitű­zése történelmi jelentőségű lépés volt. Ez az első alkalom, hogy az EU olyan regionális csoportosulással írt alá egy megállapodást, amellyel nincs közös határa. Chile megerősítette azon óhaját, hogy az EU-val társulási (szabadkereskedelmi) megállapodást kössön. A bizottság azonban igyekezett a tárgyalás előfeltételeként szabni Chile Mercosur-tagságát. Spanyolország az elnöksége előtti hónapokban nagy erőfeszítéseket tett arra, hogy meggyőzze a bizottságot és a tagállamokat, hogy érde­mes Chilével a Mercosurtól függetlenül is megállapodást kötni, mivel Chile a térség egyik legnyitottabb s alacsony vámszinttel rendelkező gazdasága. A spanyol erőfeszí­tések megjelentek az esseni ET végkövetkeztetéseiben41 (EC [1994b]), végül, a bizott­ság által elkészített új szerződésre vonatkozó megbízási projektben (OJ [1995]) kristá­lyosodtak ki, amelyet az 1995. december 21-i ET-n elfogadtak. A tárgyalási mandátum mindkét fél politikai akaratát kifejezte, miszerint megvalósítandó a politikai és gazda­sági társulás.42 Emellett 1995. december 18-án közös nyilatkozatot írtak alá Madridban az EU és Chile közötti politikai párbeszédről. Mexikó is benyújtotta a szabadkereskedelmi megállapodásról szóló kérelmét az EU- hoz, amelyet Madrid kezdettől fogva támogatott. Spanyolország azt szerette volna el­érni, hogy a Mexikóval kötendő társulási megállapodás tárgyalási mandátuma a spa­nyol elnökség alatt jöjjön létre. Ez nem így lett, de Spanyolország sokat elért a tanácsi csoportok szintjén. A madridi ET végkövetkeztetéseiben felhívta a tanácsot és a bizott­248 Külügyi Szemle

Next

/
Oldalképek
Tartalom