Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2004 (3. évfolyam)
2004 / 3-4. szám - DIPLOMÁCIATÖRTÉNET - Drexler András: Latin-Amerika szerepe a spanyol külpolitikában és Spanyolország EK-csatlakozásának hatása a latin-amerikai kapcsolatokra
Drexler András sát, a közösség pénzügyi együttműködését és a latin-amerikai országok általános preferencia rendszerbe (GSP) való jobb bevonását (González [1980] 1034. o.). Ennek elérése két akadályba is ütközött. Elsőként a történelmi, kulturális spanyol- latin-amerikai kapcsolatokból hiányzott a gazdasági és a politikai-intézményi tartalom, amely pedig egyes tagállamoknak (Egyesült Királyság, Franciaország) a volt gyarmataikkal fenntartott kapcsolataiban megvolt. Ennek következtében gazdasági téren a spanyol tárgyalók nem is tudtak különleges kapcsolatot felmutatni. Ezt maga a kormányfő, González is elismerte: „Az európai integrációnk egész problémája az importunk öt százalékára és az exportunk négy százalékára vonatkozik, ami La tin-Amerikába irányul. És ezt sajnálom. Szívesebben venném, ha a probléma valósabb lenne, vagyis ha az importunk és exportunk húsz százalékáról lenne szó, ami a latin-amerikai földrészre irányul"(González [1986] 183-185. o.). Másodsorban pedig a latin-amerikai országok fejlettségi szintjei nagy eltéréseket mutattak. Néhányuk az ACP- országoknál jóval fejlettebb volt, s ebből következően nem részesülhetett az ACP- országokhoz hasonló kedvező elbánásban. A tagországok attól tartottak, hogy az EU bővítésével a költségeik megemelkednek, s az addig jelentős támogatásban részesülő (főleg ACP- és mediterrán) országokhoz kevesebb juttatás kerül. A közösséget képviselő tárgyalók szigorú magatartása következtében csökkentették a spanyol kezdeményezéseket. (Del Arénái [1990]), Spanyolország azonban elérte, hogy a Latin-Amerikával való különleges kapcsolatát a csatlakozási szerződéshez (BOE [1986]) két nyilatkozat formájában csatolták.24 A tárgyalások során Spanyolország döntő hatással volt arra, hogy az EK nagyobb figyelmet fordítson a latin-amerikai problémákra, elsősorban Közép-Amerikára. Az EK-tag Spanyolország érdekérvényesítése Miután Spanyolország 1985. június 12-én aláírta a csatlakozási szerződést, s az 1986. január 1-jével hatályba lépett, a latin-amerikai kapcsolatok fejlesztésére irányuló, immár közösségen belüli, spanyol törekvések új lendületet kaptak mind politikai téren, ahol a siker egyértelmű, mind gazdasági szinten, ahol addig kevés eredményt lehetett felmutatni. 1985 több okból is kulcsesztendő volt az EK számára: a költségvetési válságot megoldották, a spanyol és portugál csatlakozási tárgyalások befejeződtek, a politikai unióval, illetve a közös piac tökéletesítésével kapcsolatos intézményi reformokról szóló vitát újraindították, s impulzust adtak a latin-amerikai kapcsolatoknak (Bodemer [1987] 2-3. o.). Spanyolország az EK latin-amerikai kapcsolatrendszeréhez új, átfogó keretet dolgozott ki. Ettől kezdve a közösségi akciók eddig nem létező lendületet kaptak. A kiindulási pont a már említett „közös szándéknyilatkozat" volt, ami a politikai akaratot fejezte ki. A szándéknyilatkozat hangsúlyozta a latin-amerikai kapcsolatok fejlesztésének fontosságát, a gazdasági, kereskedelmi és együttműködési kapcsolatok erősítésének szándékát és kijelölt együttműködési mechanizmusokat olyan területeken, ahol van 242 Külügyi Szemle
