Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2004 (3. évfolyam)
2004 / 3-4. szám - DIPLOMÁCIATÖRTÉNET - Tóth Gergely: Kérdőjelek az iraki háborúhoz vezető úton
Tóth Gergely ránst hallgatott ki, de a tőlük kapott információknak mindössze harmadát találta valamennyire is használhatónak. A megállapítással a CIA, valamint a külügyminisztérium hírszerzéssel foglalkozó részlege is egyetértett, elsősorban a védelmi minisztert, illetve az alelnök ideológiailag motivált környezetét okolva az Irakkal kapcsolatos tévedések miatt. A CIA úgy vélte, az Irakból menekülők csak azért találtak ki történeteket, hogy utána letelepedési engedélyt kapjanak az Egyesült Államokban.49 Amellett hogy, mint már említettem, a CIA és a Pentagon feszült viszonyára többen is felhívják a figyelmet, sokkal inkább egy „Pentagon kontra minden más" helyzetről volt (van) szó, ahol a Pentagon az adminisztráción belül olyan túlsúlyra tett szert, hogy már a külpolitikában is döntő szerepkörbe került. A CIA igazgatójának, George Tenetnek elemzők szerint ebben mindössze annyi volt a szerepe, hogy túl könnyen engedett a politikának, és nem képviselte kellő határozottsággal saját szervezetének álláspontját.50 A CIA-ra persze közvetlenül is nyomást gyakorolt a neokonzervatív politika, Richard Cheney és főtanácsadója többször is meglátogatta a CIA főhadiszállását, ahol - szakítva a jól bevált korábbi gyakorlattal, miszerint csak az ügynökség vezető tisztségviselői érintkeznek közvetlenül a politikával - egyenesen az elemzőket kérdezték Irak fegyverprogramjairól, illetve kapcsolatáról az al-Káidával. Ezt sokan úgy értelmezték, mint jelzést, hogy az adminisztráció kedvező válaszokat vár az általa feltett kérdésekre. Állítólag Wolfowitz, Libby, sőt maga Tenet is nyomást gyakorolt az elemzőkre.51 A háború után: az igazság pillanata? A háború lezárulta óta nyilvánvalóvá vált, hogy Irak semmiképpen sem folytathatott olyan sokrétű és kiterjedt fegyverprogramokat, mint azt a koalíció vezetői állították. Ez annál is kellemetlenebb az Irakot megtámadó hatalmaknak, hiszen a harci cselekmények befejeződésével és saját ellenőrzési mechanizmusuk megjelenésével a terepen már nem hivatkozhattak az UNMOVIC és a Nemzetközi Atomenergia-ügynökség ellenőreinek állítólagos rossz hatásfokára. Érdekes egyébként az ENSZ-fegyverzetellenőrök és az amerikai kormányzat viszonya is. Bush elnök 2002 szeptemberében még elismerőleg szólt az ellenőrök tevékenységéről,52 de nemsokára gyökeresen megváltoztatta véleményét. Hans Blix, az UNMOVIC vezetője később úgy nyilatkozott, az volt az érzése, az adminisztráció „feladta a reményt," hogy az ellenőrök bármit is elérhetnek.53 Rumsfeld és Cheney pedig valószínűleg soha nem hitt abban, hogy az ellenőrzések sikeresek lehetnek. Powell a Biztonsági Tanácsban tartott beszédének jelentős részében arról szól, hogy az irakiak hogyan vezették félre az ellenőröket.54 228 Külügyi Szemle
