Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2004 (3. évfolyam)
2004 / 3-4. szám - NEMZETKÖZI BIZTONSÁG - Törő Csaba: Nemzetközi konfliktuskezelési elsősegély: a humanitárius fegyveres beavatkozások anatómiája
Törő Csaba kezdeti dominanciáját, hanem a beavatkozás kimenetelének, eredményeinek is humanitárius jellegűnek kell lenni. Mindenesetre ez lenne a kívánatos. Bármely humanitáriusnak tekinthető fegyveres erőre támaszkodó nemzetközi intervenció meghatározásában egyforma jelentőséggel bírnak az indítékai és az eredményei is. Közvetlen humanitárius eredménynek számít a szenvedő áldozatok megpróbáltatásainak enyhítése a vérengzések, az etnikai tisztogatások, a népirtás megfékezésével vagy a harcoló felek között rekedt polgári lakosságnak szánt segélyek eljuttatásával. Az emberiességi beavatkozások sikere szempontjából döntő fontosságú a humanitárius célok érdekében katonai erőt mozgósítók kezdeti elszántsága és a beavatkozás eredményeinek politikai, valamint gazdasági eszközökkel történő alátámasztása iránti elkötelezettsége. A nemzetközi közösség közös - emberi és humanitárius jogi - alapnormáinak védelme érdekében beavatkozóknak nemcsak az érvényesíteni kívánt értékekkel és elvekkel kell tisztában lenniük, hanem a rövid és hosszú távú célkitűzésekkel elérni kívánt végeredményeknek is tisztán ki kell rajzolódniuk számukra. A humanitárius válsághelyzetekre adott közvetlen válaszoknak egyensúlyba kell állniuk a konfliktus megoldásának stratégiájával és bele kell illeszkedniük a szétzilált közösségek újjáépítése előfeltételeinek megteremtésébe. Az elmúlt évek humanitárius válsághelyzeteire adott eltérő nemzetközi válaszok következetlensége és az esetek sajátosságaiból adódó különbözőségek ellenére levonhatók bizonyos érvényes tanulságok. Ezek meghatározzák a humanitárius intervenciók alapelveit és alkalmazási kereteit a hidegháború után kikristályosodó új nemzetközi rendben. A humanitárius segítségnyújtáson túl A különböző válságok elsősorban humanitárius problémaként történő értelmezése egyszerre tükrözte a nemzetközi közösség zavartságát a kibontakozó vallási és etnikai konfliktusok bonyolultsága, indulatai és féktelensége láttán, valamint megrendültsé- gét és a konfliktusok látszólagos kezelhetetlensége ellenére jelentkező tenni akarását. Az emberiességi megközelítés erélytelen formája azonban kiváló alkalmat vagy alkalmanként inkább „kibúvót" kínált a külső szemlélők számára. A kirobbant konfliktusok szörnyű következményeinek enyhítésére tett humanitárius lépésekkel próbálták elejét venni egy szélesebb regionális bizonytalanság kialakulásának és a még kényelmetlenebb problémák felbukkanásának. Inkább érdemes az áldozatokat - feltéve, hogy ez lehetséges - a saját hazájukban, otthonaikhoz minél közelebb ellátni, mintsem a menekültek tömegéről más országok területén felállított táborokban kelljen gondoskodni, súlyosbítva a befogadó ország sok esetben egyébként sem túl könnyű helyzetét. A „legkisebb közös többszörösként" megjelenő készség a közös, lehetőleg multilaterális formában történő humanitárius segítségnyújtásra az eltérő érdekekkel, különböző aggályokkal és képességekkel rendelkező államok viszonylag alacsony kockázatválla176 Külügyi Szemle
