Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2004 (3. évfolyam)
2004 / 3-4. szám - EURÓPAI UNIÓ - Tóth Kristóf: Az Európai Unió helye az új világrendben
Tóth Kristóf energia- és nyersanyagellátásának stratégiai kérdései, a közel-keleti békefolyamat, a fejlődő világ generálta problémák Afrikától Latin-Amerikáig stb.) az unió részéről adott válaszok sokszor voltak ellentmondásoktól tarkítottak, és „külső" amerikai segítség hiányában Európa komoly hatékonysági problémákkal nézett volna szembe. A belső erőviszonyokat vizsgálva mindezért újra csak a kormányközi logikán alapuló - és ebből következően a nemzeti érdeket előbbre tartó és szinte mindenáron védeni akaró - külpolitikai együttműködés puha formája tehető elsősorban, de nem kizárólagosan felelőssé és az a hidegháborús megszokásból következő magatartás, miszerint majd Amerika és a NATO rendet teremt - még egyesek - Franciaország - folyamatos kifogásai és tiltakozásai ellenére is. Hiába a 1992-es petersbergi nyilatkozat, ha a tagállamok nehézkesen hajlandók anyagi és emberi erőforrásaikat - sok esetben érthető okokból - a kitűzött célok szolgálatába állítani. A maastrichti szerződésnek nem sikerült egy szerkezetbe foglalnia a CFSP-t és az unió egyéb külpolitikai feladatait. A három pillér eltérő mélysége, eljárása stb. megnehezíti a gyors döntéshozatalt és a hatékony cselekvést, végül is azt kell mondanunk, hogy az unió külső tevékenységében továbbra sem lett koherens. Csak mérsékelten lehet a tisztán külpolitikai kérdéseket elválasztani a külkapcsolatokban jelentkező gazdasági vagy kereskedelmi kérdésektől. Míg az unió képességei gazdasági-technikai értelemben hatalmasak, addig a válságkezelés szempontjából - akár Jugoszláviát, akár a Közel-Keletet vagy Közép-Afrikát nézzük - enyhén szólva is szerények maradtak. Nem beszélhetünk igazán pontosan meghatározott célkitűzésekről sem, és még kevésbé hatékony eszközökről. Utóbbiak felettébb korlátozottak, míg a feladat meghatározása - legalábbis papíron - szinte korlátlan: a második pillér az unió feladatává teszi a „demokrácia és a béke elősegítését". De hol? Ha ez a feladat globálisan értendő, akkor rendkívül nehéz bármi konkrétumot mondani. Ha az unió tagállamainak területéről és az unió közvetlen környezetéről van szó, úgy már pontosabban meghatározott régiókra kell gondolnunk: Mediterráneum, Kelet-Európa, Baltikum. És máris a bővítéssel kapcsolatos vitáknál, valamint az uniónak az európai biztonsági struktúrában betöltendő szerepénél vagyunk. Végül, de nem utolsósorban a szerződés homályban hagyta a CFSP mellé rendelendő eszközök ügyét, ahogy hiányzik egy megfelelő szervezet is. A helyzet paradox voltát jól érzékelteti J. Delors hasonlata, miszerint a CFSP egy olyan Ferrari versenyautó, amelybe mindössze egy fűnyíró motorját építették be. A kilencvenes évek folyamán a Jugoszláviában és utódállamaiban zajló véres konfliktussorozat mutatott rá arra, hogy a CFSP neve ellenére mennyire nem egy közös külpolitika, hanem csak „megerősített" külpolitikai koordinációs mechanizmus, amely nem a közösségi modell, hanem a kormányközi mechanizmus alapján működik, ezáltal komoly gátját képezte a gyors és hatékony rendezésnek (amellett, hogy ami a Balkánon történt, az az egész „nemzetközi közösség" kudarca). Vizsgáljuk meg ezt az érvelést! 98 Külügyi Szemle
