Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2004 (3. évfolyam)
2004 / 3-4. szám - EURÓPAI UNIÓ - Tóth Kristóf: Az Európai Unió helye az új világrendben
Az Európai Unió helye az új világrendben fogalmazza meg Blair, hogy nem ad semmilyen választ azokra a kérdésekre, amelyeket az állampolgárok elvárnak Európától. Ezek pedig: jólét, biztonság, eró'. Mindemellett a szabadkereskedelmi övezet koncepciója teljes mértékben nélkülözi a politikai realitásokat. A brit miniszterelnök azt hangsúlyozza, hogy egy közös piacú, közös fizetőeszközzel rendelkező Európának szorosabb gazdasági együttműködésre van szüksége. A világkereskedelemmel és a globális pénzügyekkel foglalkozó multilaterális tárgyalásokon Európa erősebbé tud válni, ha egy nyelvet beszél. Hasonlóan vonatkozik ez a környezetvédelemre és a szervezett bűnözés elleni fellépésre is, sőt Blair azt is előre bocsátja, hogy eljön majd az idő, mikor a közös kül- és biztonságpolitikát illetően egész Európa belátja az egységes cselekvés és beszéd nyilvánvaló előnyeit az önös nemzeti érdekek által vezérelt politikával szemben. Ezen követelményeknek, valamint az állampolgárok igényeinek tehát egy a NAFTA mintájára felépülő Európa nem felel meg, s így Blair számára elfogadhatatlan a szabadkereskedelmi övezet koncepciója. Már csak azért is, mert - amint Blair leszögezi - „ebben a világban, ismerve az USA hatalmát, új szövetségesekre van szükség: Európával határos országokkal, például Oroszországgal; nagy lakossággal rendelkező fejlődő országokkal, mint India és Kína; Japánnal, amely nemcsak gazdasági hatalom, de a jövőben növelni fogja politikai befolyását is; ahogy a világon egyre nő a regionális szövetségek száma - ASEAN, Mercosur; Európa polgárainak szükségük van egy erős és egyesült Európára. Szükségük van rá, hogy Európa világhatalommá váljon. Ma Európa nemcsak a békéről szól, hanem az egyesült hatalom megteremtéséről is. (...) Egy ilyen Európa, gazdasági és politikai erejénél fogva, lehet szuperhatalom; szuperhatalom, de nem szuperállam."IV Méghozzá azért nem - érvel Blair, mert a szuperállamként felfogott Európa egy szupranacionális intézmények által vezérelt politika keretei közé szorítaná a nemzeti kormányokat - s ez nem fér össze a brit nemzeti érdekekkel. Blair minden körítés nélkül kijelenti, hogy „ez egy gazdasági unió. Idő előtt politikai csatlakozásról beszélni, a gazdasági tényezők rendbetétele nélkül, hiba volna. (...) Nem kockáztathatjuk és nem is fogjuk kockáztatni a brit gazdaság erejét." Blair „más" utat ajánl: „Az igazság az, hogy a demokrácia elsődleges forrásai Európában a közvetlenül választott és képviseleten alapuló nemzeti intézmények - a nemzeti parlamentekés kormányok. ...Európa a szabad, független és szuverén népek Európája, melyek arra vállalkoztak, hogy szuverenitásukat a saját és a közösségi érdekek összeegyeztetésével gyakorolják, többet elérve ezáltal közösen, mint egyedül. Az Európai Unió tehát továbbra is a kormányköziség és a szupranacionalizmus eddig példátlan kombinációja marad." Ezzel pedig minden kétséget kizáróan leszögezhetjük, hogy Blair számára a klasszikus föderális Európa modellje is - a szabadkereskedelmi övezet koncepciójához hasonlóan - elfogadhatatlan. Az angol jogi szemléletnek megfelelően Blair elutasít az írott európai alkotmány irányába tett minden lépést, s helyette a jövőre vonatkozóan az eddigi gyakorlatot része2004. ó'sz-tél 93
