Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2004 (3. évfolyam)
2004 / 3-4. szám - EURÓPAI UNIÓ - Tóth Kristóf: Az Európai Unió helye az új világrendben
Tóth Kristóf 1. A hangsúlyt Chirac jóval kevésbé helyezte a gazdasági és biztonsági integráció összhangba hozatalára. Elsőbbséget rövid távon nála az intézményfejlődés jelent: „Mindenekelőtt értem ez alatt közösségi intézményeink teljes körű reformját, melyet - támogatásukról meggyőződve - német partnereinkkel együtt kell irányítanunk." 2. Az együttműködésnek mindhárom pillér területén el kell mélyülnie, nem pedig az első és a második pillér integráltságát kell összhangba hozni. Szükség van ugyanis arra, hogy „javuljon a gazdaságpolitikák összehangoltsága, erősödjék a biztonság- és védelmi politika, s nagyobb hatékonyságot biztosítsanak a szervezett bűnözés elleni harcban". 3. Azon túlmenően, hogy Fischerrel ellentétben Chirac megválaszolatlanul hagyja Európa jövőbeni politikai formájának kérdését, német partneréhez hasonlóan leszögezi, hogy: „Se önök, se mi nem tűztük ki célul egy szuper európai állam létrehozását, mely helyettesíthetné nemzetállamainkat, jelezve ezzel a nemzetközi életben betöltött szerepük végét." Ugyanakkor a Chirac által „great transition" folyamataként leírt periódus azon szakaszában, mely az integráció elmélyítését és a szorosabb együttműködés lehetőségét foglalja magába, már vannak véleménykülönbségek. Chirac „élcsapatát", melyet ő „pioneer group"-nak nevez, Franciaország és Németország vezetné és egyfajta jelzőfénnyé válnának a többiek számára. Ebben a vonatkozásban Fischer „gravitációs központ" elképzeléséhez viszonyítva az a jelentős eltérés fedezhető fel, hogy Chirac látható módon semmilyen jelentőséget nem tulajdonít az euróövezetnek, és Fisherrel ellentétben fel sem teszi azt a kérdést, hogy Franciaország és Németország szinte kötelező részvétele mellett kik is lehetnének a „pioneer group" tagjai, megalkotva ezzel az unió magvát. Annak ellenére tehát, hogy mindketten az „élcsapatot" a csatlakozni kívánók előtt nyitottnak mutatják be, sőt a nyitottságot fontos jellegzetességének tüntetik fel, a chiraci koncepció - úgy tűnik - sokkal sarkalatosabbnak véli a francia-német együttműködést, melyből kifolyólag - álláspontom szerint - zártabbá válik a francia elnök elképzelése. Ezt az álláspontot csak megerősíti az a tény, hogy a beszédben végig kiemelt szerep jut a francia-német szolidaritásnak, mely nemcsak a francia elnök politikai gesztusának tudható be a német képviselők irányába, hanem komoly francia félelmeknek is az újraegyesült Németországnak az EU-ban való túlsúlyba kerülését illetően. 4. A két koncepció jogi alapjaiban szintén eltérések fedezhetők fel. Míg ugyanis Fischer elképzelésében a gravitációs centrum néven nevezett - még bizonytalan összetételű - államcsoport új európai alapszerződést kötne, amely a leendő föderáció jövőbeni alkotmányának magvát képezné, addig Chirac egyértelműen elveti az új alapszerződés és a mesterségesen létrehozott intézményrendszer gondolatát, azzal érvelve, hogy ezáltal még egy szinttel megtoldanák az amúgy is többszintű és ennek révén még bonyolultabbá váló európai intézményrendszert. A francia elnök e helyett „egy rugalmas együttműködési mechanizmus" kidolgozását javasolja, mely konzisztens 90 Külügyi Szemle
