Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2004 (3. évfolyam)
2004 / 3-4. szám - EURÓPAI UNIÓ - Győri Enikő: A megosztottság nem akadálya a sikerességnek - Málta EU-csatlakozása
A megosztottság nem akadálya a sikerességnek - Málta EU-csatlakozása Jegyzetek 1 Málta lakossága 399867, ebből máltai állampolgár 388867 fő. (2003. végi adatok. Forrás: News Bulletin, 2004. augusztus 19.) 2 Edward Fenech Adami miniszterelnök beszéde máltai kivándorlók előtt Vallettában, 2004. augusztus 4. (Nervs Bulletin, 2004. augusztus 5.) 3 Edward Fenech Adami beszéde köztársasági elnöki beiktatásakor 2004. április 4-én ( www.doi . gov.mt/EN/newsites/video+audiorecording%20-%2004.04.04%20hatra%20tal-president.asp. 4 Málta az egyetlen ország Európában, mely nem legalizálta a válást (Baldacchino 2002, 196. o.). A törvény ugyanakkor lehetőséget biztosít a különélésre. 5 Ezer lakosra 12,75 születés és 7,8% halálozás jut. Egy nő átlagosan 1,91 gyermeket hoz a világra (The World Factbook - Malta 2004). 6 Ebből a szempontból a középkorig Málta történelme igen sok hasonlóságot mutat a legközelebbi, mindössze 93 km távolságra fekvő szomszéd, Szicília sorsával. 7 A rendet a XI. században alapították mint a Jeruzsálemi Szent János gyógyító barátok rendjét. Kezdetben főleg gyógyító tevékenységet folytattak a szent helyre látogató zarándokok között, valamint kíséretet biztosítottak a Levante felé igyekvő kereskedőknek. Az első keresztes hadjárat, 1099 után a rend katonai feladatai kerültek előtérbe: ők lettek a hit, a keresztények első számú védelmezői (sosem támadtak keresztény ország ellen, s a gyógyító missziójuk is megmaradt valamilyen szinten). Kétszáz évvel később a muzulmánok elől először Cipruson, majd 1310-ben Rodosz szigetén találtak menedéket. Ezután kétszáz békésebb év következett: ezalatt a rend gazdagabb és hatalmasabb lett, saját hajóflottát épített ki. II. Szulejmán 1522-es támadása ellen kezdetben hősiesen védekeztek, de végül Rodoszt fel kellett adniuk. Ezután kapta meg a rend Málta szigetét és Tripolit új székhelyül, egy sólyom jelképes áráért (Richards 1996,12. o.). 8 Érdemes megemlíteni, hogy a magyar történelemből jól ismert mozzanat e csatában is bekövetkezett: a lovagok segítségkérelméről az európai hatalmak tudomást sem vettek. 9 A Vallettából elűzött lovagok először Szicíliában találtak menedéket, de jó pár pár évig még - nem is alaptalanul - élt bennük a remény, hogy egyszer visszatérhetnek Máltára. Az 1804-es amiens-i szerződés ugyanis visszajuttatta a szigetországot a lovagrendnek. A máltai középosztály vágyaival a lovagok visszatérési szándéka ugyanakkor nem találkozott, hisz a szigetlakok úgy látták, a lovagok útját állják az ő gazdagodásuknak. A máltaiaknak tehát olyan megoldás után kellett nézniük, melynek révén a francia veszély és a lovagok visszajövetele egyszer s mindenkorra lekerül a napirendről. A nehéz helyzetben a britek a legjobb megoldást (vagy a legkevésbé rossz opciót) jelentették a védtelen szigetország számára (Itália mindig is szimpatikus volt a máltaiaknak, de ebben a korszakban még nem egységes állam, így erejében nem bízhattak). A máltaiak egyetlen kikötése az volt, hogy római katolikus vallásukat megtarthassák, s Nagy-Britannia tartsa tiszteletben a Máltai jogok nyilatkozatát (Britannica Hungarica 1998, XI1/237. o.). A britek e feltételeket elfogadták. 1815 után tehát a lovagok visszatérésére már nem volt több esély. A pápa ugyanakkor csak 1834-ben jelölte ki szálláshelyükül Rómában az Aventinus dombon levő palotát. A Máltai Lovagrend mind a mai napig ott székel. 10 Az 1921-es Amery-Miller alkotmány duális rendszer, azaz a máltai, illetve a birodalmi kormány kettős irányítása alatt biztosított belpolitikai kérdésekben autonómiát Máltának. Ekkor hozták létre az akkor még kétkamarás máltai törvényhozást (Country profile - Malta 2004). 11 Az olaszbarátság egyik szemléletes példája, hogy a XIX. század végén elfogadtak egy törvényt (Legge Crespi), mely szerint az olaszoknak joguk volt letelepedni és munkát vállalni Máltán (Scicluna 2004). 12 Lord Gerald Strickland Vallettában, angol felmenőktől .született. Karrierje elején brit gyarmatterületeknek volt a kormányzója (például Tasmániáé, Nyugat-Ausztráliáé stb.). 1925-től a brit alsóház tagja. 1927-30 között volt Málta miniszterelnöke. 13 Ma Ausztráliában legalább annyi máltai származású polgár él, mint magán Máltán. 2004. ősz-tél 75
