Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2004 (3. évfolyam)
2004 / 3-4. szám - EURÓPAI UNIÓ - Ambrus Mónika: Lettország-állampolgárnak lenni vagy nem (állampolgárnak) lenni?
Lettország: állampolgárnak lenni vagy nem (állampolgárnak) lenni? Ambrus Mónika A XIII. században Lettország szinte teljes területe német és dán fennhatóság alatt állt. Késeibb nagy része Livóniához tartozott, amely kis államok konglomerátumaként működött egyrészt a lovagrendek, másrészt az egyház irányítása alatt. A XVI. században azonban Rettegett Iván megtette az első lépéseket, hogy Livóniát beolvassza az Orosz Birodalomba. Ez 1721-ben történt meg ténylegesen, az északi háborút lezáró béke- szerződéssel. Ugyanakkor még ebben az időben is a balti németek jelentették a társadalom felső réteget, és a német volt a hivatalos nyelv egészen a XIX. század végéig.1 Lettország először 1918. november 18-án vált függetlenné, mely 1940-ig tartott, amikor is Szovjetunió okkupálta a területet. 1990. május 4-én de jure újra függetlenné nyilvánította magát, önállóságát azonban de facto csak 1991. augusztus 21-én nyerte vissza. Lettország tehát történelmileg heterogén etnikai összetételű ország. Az országban - a 2002-es népszámlálási adatok szerint - 2336818-an laknak. A lakosság 58,3 százaléka lett nemzetiségű, 29,1 százaléka orosz, négy százaléka belorusz és 2,6 százaléka ukrán. Emellett élnek itt még viszonylag nagy számban lengyelek, litvánok, észtek és zsidók. Összesen 974 352 azoknak a száma, akik nem lett nemzetiségűek. Ezen személyek 52,5 százaléka nem rendelkezik semmilyen állampolgársággal, vagyis nem állampolgár. Ez 511357 személyt jelent, közülük 343170 orosz. Az állampolgársággal nem rendelkezők a lakosság szinte negyedét teszik ki (21,9 százalék).2 Arra a kérdésre, hogy miért ilyen magas ez az arány, nem könnyű egyértelmű választ adni. Először tisztázni kell, milyen státusuk van, lehet az egyes személyeknek Lettországban, valamint vizsgálni kell ezeknek a státusoknak az egymáshoz való viszonyát. A balti országok közül legkésőbb, 1994-ben elfogadott, majd azóta többször - 1995- ben, 1997-ben és 1998-ban - módosított állampolgársági törvény a következő státusokat határozza meg: állampolgár, idegen, hontalan és nem állampolgár.3 Állampolgárok azok, akik 1940. június 17-én lett állampolgárok voltak, valamint az ő leszármazottaik, kivéve ha 1940. május 4-ét követően más állam állampolgárságáért folyamodtak; emellett azok, akik honosítással vagy a törvényben előírt más módon jutnak állampolgársághoz; az ismeretlen szülők Lettországban talált gyermekei és a Lettor2004. ősz-tél 31
