Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2004 (3. évfolyam)
2004 / 3-4. szám - EURÓPAI UNIÓ - Gazdag Ferenc: Nonproliferációs kérdések az Európai Unió politikájában
Gazdag Ferenc lag a közösségi jogra támaszkodó új szabályozással szemben, hogy a tagállamok által vállalt nemzetközi kötelezettségeket a nemzeti kompetenciák megtartásával, ugyanakkor hatékonyan be lehessen tartani. A 1334-es rendelet megszületése tehát azt mutatja, hogy a kettó's hasznosítású termékek forgalmának szabályozása inkább a kormányközi, mint a közösségi modell alapján bizonyult kezelhetőnek. Összefoglalóan megállapítható, hogy az Európai Unió a tömegpusztító fegyverek elterjedésének megakadályozásában a legjelentősebb és széles körű felelősséget vállaló nemzetközi szereplők közé tartozik. A proliferációból fakadó veszélyek súlyosságának megítélésében nincs érdemi különbség a Nyugat vezető politikusai és csoportjai között, s ez az attitűd számtalan nyilatkozat, felhívás és tervezet szövegéből kitűnik. Érdemben ezen a megítélésbeli homogenitáson az sem változtatott, hogy Irakban 2003 és 2004 folyamán végül is nem találtak tömegpusztító fegyvereket. Az észak-koreai és iráni fejlesztések továbbra is napirenden tartják a kérdést. Jegyzetek 1 A National Security Strategy című dokumentum elérhető a http://www.whitehouse.gov oldalon. 2 Une Europe sure dans un monde meilleur. Strategie européenne de sécurité. Document proposé par Javier Solana et adopté par les chefs d'États et de gouvernement réunis en Conseil européen a Bruxelles, le 12 décembre 2003. IESUE, Paris 2003. 3 Összegzőén lásd: Válaszok a terrorizmusra, avagy van-e út az afganisztáni „vadászattál" a fenntartható globalizációig. Szerk.: Tálas P. SVKH-Chartapress, Bp. 2002. 4 Például Izrael soha nem vallotta be, hogy fejlesztett-e ki nukleáris fegyvereket, annak dacára, hogy közvetett bizonyítékok sora utal erre. Japán - Tokió saját bevallása szerint - szükség esetén rendkívül rövid idő alatt képes lenne nukleáris fegyverek előállítására. 5 A kérdéskör áttekintését lásd: Gazdag F.fszerk.): Biztonságpolitika. SVKH, Bp. 2001. 6 A Szovjetunió és az Egyesült Államok között a nukleáris fegyverek ellenőrzésére, korlátozására, egy véletlen összecsapás elkerülésére vonatkozó szerződések az 1963. júniusi forródrót-megállapodással kezdődtek. Az egyezmények közül mindemellett a legfontosabbnak a hadászati fegyverkorlátozási tárgyalások (angol rövidítéssel SALT) bizonyultak, amelyek közül a SALT I. egyezményt 1972 októberében, a SALT II. megállapodást 1979. június 18-án Bécsben írták alá. 1991. július 31-én Moszkvában írták alá a hadászati fegyverzetcsökkentési szerződést (START I.), majd két évvel később (1993. január 3.) a START II. szerződést. A kétoldalú egyezmények közül meg kell még említeni a rakétaelhárító védelmi rendszereket korlátozó szerződést (ABM-Treaty 1972), a föld alatti atomfegyver-kísérleteket korlátozó kísérleti küszöbérték szerződést (1974) és a jelentős stratégiai hadgyakorlatok kölcsönös, előzetes bejelentéséről (1989) szólót. A teljes listát lásd: A biztonság megértése felé. Feg\/verzet-ellenőrzési, leszerelési és bizalomerősítő kislexikon. Összeállította: Tulliu, S.-Schmalberger, T. ÚNIDIR-SVKK. Bp. 2003. A kérdéskörről áttekintően ír N. Rózsa E.: A nukleáris fegyverek elterjedése: tanulságok és kilátások. Védelmi Tanulmányok. No. 17.1997. 7 Gazdag E: Európai integrációs intézmények. Osiris, Bp. 2002.110. o. 8 Az 1971-ben alakult Zangger-bizottság munkájában 33 állam vesz részt. Az induló tárgyalásokat csak a nyugati országok kezdték, de néhány évvel később a Szovjetunió és a Varsói Szerződés államai is bekapcsolódtak. Elnevezését a munkacsoportot 1989-ig vezető svájci Claude Zangger után 26 Külügyi Szemle
