Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2004 (3. évfolyam)

2004 / 3-4. szám - EURÓPAI UNIÓ - Gazdag Ferenc: Nonproliferációs kérdések az Európai Unió politikájában

Gazdag Ferenc si helyek listája. Ez a mulasztás a nemzeti hatóságok hatáskörét növeli, ugyanakkor megkérdőjelezi a közösségi szabályok létrehozásának jelentőségét. A legfontosabb kri­tika azonban a közösségi szabályozással szemben azokra az irányelvekre (guideline) irányul, amelyeket a nemzeti hatóságoknak figyelembe kell venni az exportengedély megadásának meghatározásakor. Sok tekintetben vitatott az eredetileg a 94/942-eshez csatolt lista, mind a benne ta­lálható, mind a kizárt kritériumok természetét illetően. Az eredetileg négy kritérium­ból, ami a III-as mellékletben volt, csak a szankciós kötelezettségekkel való konformitás látszik hatékonynak. Ennek a mellékletbe való beemelése ugyanakkor sem újat nem ad, sem nem tisztázza a jogi folyamatokat a nemzeti kompetencia és a közösségi intézkedések interakciója között. Az ENSZ BT által kirótt szankciók végre­hajtása közösségi szinten common positioniere] illetve council regulationnel történik. A kö­zös akciót egyhangúsággal és a közösségi intézkedést megelőzően fogadják el, így va­lamennyi tagállamnak a meghozott szankciós intézkedések alkalmazásával kell egyet- értenie. A 96/613/CFSP-határozat által bevezetett módosítás ugyan közvetlen utalást tesz az Európai Unióra, de semmi jelentősét nem tett hozzá. Ami a tagállamok nemzet­közi kötelezettségvállalásait illeti, azok a nemzeti hatóságaikra autonóm természetű kötelezettségeket rónak. Ezeknek a II. melléklet iránymutatásai közé való beemelése csak megismétli a puszta tényt, hogy a tagállamok nemzetközi kötelezettségeit ezen a területen figyelembe kell venni. A nemzeti külpolitikai és biztonsági megfontolásokat illetően meg kell jegyezni, hogy a tagállamok azokat a III-as melléklet segítsége nélkül is tekintetbe vennék. Két okból is: egyrészt az exportrendelet 11. cikkének értelmezése alapján, ahogy a bíróság azt megtette,49 másrészt a 3381/94-es közbiztonsági klauzulája alapján. Végül is ez a valódi oka annak, hogy a kettős felhasználású termékek exportellenőrzését nemzeti hatáskörbe tartozónak tekintik. A III-as melléklet utolsó tényezője, nevezetesen a ter­vezett végfelhasználás és a diverzió kockázata, olyan gyengén van megszövegezve, hogy alig lehet jelenőséget tulajdonítani neki. A kettős felhasználású termékek definí­ciója az a lehetőség, hogy katonai célokra használják fel őket. Ez a faktor magában fog­lalja azt, hogy csak abban az esetben lehet megtagadni az engedélyezést, ha feltételez­hető összefüggés a kérdéses áru használata és a rendeltetési hely országában történő objektív katonai cél között. Be kell látni, hogy a melléklet szövege ilyen konklúziót nem támogat és az, a rendelet alapján, túl communautaire-ként lenne jellemezhető. Érdemes megjegyezni, hogy a „nemzeti kiil- és biztonságpolitikák figyelembe véte­lével" kontextusban a 942 III. melléklete további hivatkozást tartalmaz - „ahol rele­váns, az 1991-es luxemburgi és 1992-es lisszaboni ET által elfogadott kritériumok sze­rint a hagyományos fegyverzetek exportjára is". A luxemburgi ET-kritériumok szerint a tagállamoknak a nemzetközi nonproliferációs egyezményekből és az ENSZ szank­ciókból származó kötelezettségei, a kérdéses áru diverziójának kockázatával együtt ki­22 Külügyi Szemle

Next

/
Oldalképek
Tartalom