Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2004 (3. évfolyam)
2004 / 1-2. szám - MAGYARORSZÁG ÉS A SZOMSZÉDOS ÁLLAMOK - Hamberger Judit: A magyar-szlovák viszony új esélyei
A magyar-szlovák viszony esélyei az MKP kormányzati helyzetének tükrében amely rendkívül fontos a szlovák-magyar viszonyban, különösen a szlovák többség és a magyar kisebbség viszonyában. Azzal, hogy az MKP tagja lett a szlovák kormánynak, a szlovákok tettek egy előzékeny lépést a magyarok felé, a magyarok pedig bebizonyították, hogy nem szlovákellenesek. Az MKP bebizonyította, hogy nemcsak a magyar kisebbség érdekeinek képviseletére, hanem országos politikára is képes és alkalmas. Az MKP mint az új szlovák kormány demokratikus fejlődésének, irányának és jellegének egyik biztosítéka, Szlovákia nemzetközi elfogadottságának letéteményesévé vált. A koalíciós kormány működésének számos nehézsége, a magyar igényeket ignoráló intézkedések folyamatos jelenléte miatt az első Dzurinda-kormány idején az MKP néhányszor azon döntés előtt állt, hogy kilépjen-e a szlovák kormányból. Minden alkalommal, amikor ez a lehetőség felmerült, az Európai Unió és a NATO politikusai az MKP kormányban maradását igényelték. Többször felszólították, felkérték vezető politikusait, hogy maradjanak a szlovák kormányban, mert a kormánykoalíció stabilitásának és demokratikus jellegének biztosítékát jelentik, s ha kilépnek, akkor a demokratikus folyamatok bizonytalanabbakká válnak. Tehát az MKP biztosíték volt az euroatlanti integrációs szervezetek felé arra vonatkozóan, hogy a szlovák bel- és külpolitika jó irányban halad, és nem térnek vissza a régi módszerekhez. Az MKP-nak a koalícióba bevonását örömmel üdvözölték azon nemzetközi integrációs struktúrák (az EU és a NATO) vezető politikusai is, amelyekbe Szlovákia - külpolitikai prioritásai alapján - folyamatosan törekedett. Az MKP kormányzati részvétele az ő véleményük szerint is a szlovák politika demokratikus jellegének és a demokrácia stabilitásának egyik fontos garanciájává vált. De demokratikus biztosítékként értékelték az MKP kormányba kerülését és később a kormányban maradását az USA politikai vezetői is, közöttük személyesen Bush elnök.7 Számukra ugyanis az volt a legfontosabb, hogy az új szlovák kormánykoalíció demokratikus jellegét ezzel biztosítsák, még akkor is, ha ennek az árát a Magyar Koalíció Pártjának kellett megfizetnie a saját választóival, a magyar kisebbséggel szemben. Azok ugyanis, akiket a szlovák belpolitikában az MKP képviselt, joggal voltak elégedetlenek saját politikai képviselőjük eredményeivel. Ezt a fajta nyugati hozzáállást mellbevágóan igazolta az 1999 júniusában elfogadott kisebbségi nyelvhasználati törvény. 1999-ben Szlovákia számára az utolsó politikai kritérium ahhoz, hogy az ország megkezdhesse az Európai Unióval a csatlakozási tárgyalásokat, az volt, hogy az 1995-ös államnyelvtörvény következményeit semlegesítő kisebbségi nyelvhasználati törvényt el kell fogadnia. A szlovák parlament el is fogadta ezt a törvényt, ám anélkül, hogy a legérintet- tebb Magyar Koalíció Pártjának követeléseit, javaslatait a törvényben figyelembe vette volna. Tehát a demokratikus szlovák kormány olyan kisebbségi nyelvhasználati törvényt hagyott jóvá, amelyet az érintett koalíciós tag nem fogadott el, elfogadta viszont az Európai Unió megbízottja, függetlenül attól, hogy az érintetteknek nem felelt meg. A helyzetet Szarka László tanulmányában így konstatálta: „A kisebbségi nyelvtörvénynek az MKP ellenében történt elfogadása után azt is látni kellett, hogy az Európai Unió2004. tavasz-nyár 31
