Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2004 (3. évfolyam)
2004 / 3-4. szám - EURÓPAI UNIÓ - Gazdag Ferenc: Nonproliferációs kérdések az Európai Unió politikájában
Nonproliferációs kérdések az Európai Unió politikájában Nukleáris kísérletek Ország Első kísérlet Utolsó kísérlet Összes kísérlet Egyesült Államok 1945 1992 1030 Szovjetunió 1949 1990 715 Nagy-Britannia 1952 1991 45 Franciaország 1960 1996 210 Kína 1964 1996 45 India 1974 1998 6 Pakisztán 1998 1998 6 után került szinkronba szövetségeseivel. Ugyancsak nem csatlakozott az NPT-hez Spanyolország, kifogásolva a szerződés logikáját. Megosztottság volt az európai államok között a nukleáris technológiák exportja tekintetében az „integrált garanciákat" követelő britek, írek és hollandok, valamint az exportengedélyekben sokkal rugalmasabb franciák, németek és belgák között. 1975-ben a londoni klub három európai tagja (Anglia, Franciaország, NSZK) közösen fogalmazta meg a londoni direktívákat a nukleáris technológia exportjának közös ellenőzéséről. Az Euratom a nukleáris fejlesztéseknek csak a polgári célú oldalát fogta keretek közé. Végül, de nem utolsósorban emlékeztetni kell a közép-hatótávolságú rakéták (INF) körül a nyolcvanas évek elején kibontakozott vitára, amely ugyancsak két táborra szakította az EK tagállamait, s a stratégiai szétkapcsolódásról szóló vitával sok tekintetben előre vetítette a transzatlanti ellentétek mai elmélyülését. Nem segítette a nonproliferáció kérdéseiben való európai összefogást az a tény sem, hogy míg a brit nukleáris erőket az USA és a NATO kezdetektől a szövetség integráns részének tekintette, addig a NATO katonai szerveiből 1966-ban kivonult francia force de frappe-et nem. A sértődött franciák mind az alkalmazási stratégiák, mind a nukleáris tervezés terén önálló koncepciókat dolgoztak ki.11 Az európai integráció első külpolitikai koordinációs mechanizmusának, az európai politikai együttműködésnek (EPC) kereteiben nem jutott túl sok figyelem a nukleáris kérdésekre: 1984 november 20-án került elfogadásra egy közös exportdirektíva, s 1989- ben az IEAE 33. közgyűlése alkalmából adott ki az EK egy közös nyilatkozatot, majd ennek nyomán Dublinban egy nonproliferációs dokumentumot.12 Franciaország 1992- es csatlakozása az NPT-hez egyfajta fordulatnak tekinthető. Ekkortól gyarapodtak a közös európai nonproliferációs kezdeményezések, az IEAE ellenőrzési rendszerének megerősítése és az aktív európai hozzájárulás az ENSZ 1992. január 31-i nyilatkozatához, amelyben a tömegpusztító fegyverek proliferációját „a nemzetközi békére leselkedő fenyegetésnek" minősítették. A Szovjetunió szétesése, a nukleáris fegyverzetekre vonatkozó tárgyalások kiterjedése és az NPT széles körű elfogadása13 után úgy tűnt, hogy a közvetlen nukleáris fenyegetés lekerül a napirendről. Bár sem Kína, sem az Egyesült Államok nem ratifikálta még az egyezményt, de az IAEA ellenőrzési tevékenysége olyan mértékben erősödött, hogy 2004. ó'sz-tél 5
