Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2004 (3. évfolyam)
2004 / 1-2. szám - MAGYARORSZÁG ÉS A SZOMSZÉDOS ÁLLAMOK - Hamberger Judit: A magyar-szlovák viszony új esélyei
A magyar-szlovák viszony esélyei az MKP kormányzati helyzetének tükrében magukról, hogy Szlovákiában magyarnak lenni rendjén levó' dolog, hátrány nem éri ó'ket, otthon érezhetik magukat Szlovákiában magyarként is. Ha ez a helyzet, akkor a magyar-szlovák kapcsolatok kielégítőek. Ha ebbe bármiféle hiba csúszik, akkor mindig csikorog a magyar-szlovák államközi kapcsolatok gépezete is. Ma abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy az itt éló' magyarok felelősséget vállalhattak Szlovákia kormányának működésében. Nagyon remélem, hogy közös szlovák és magyar sikerek szegélyezik együttműködésünk útját."1 A szlovák politikai elit számára azonban nem szempont, hogy a magyar kisebbség Szlovákiában otthon érezze magát. A többség határozza meg, hogy a kisebbség milyen jogi és egyéb helyzettel elégedjen meg. Nem veszik figyelembe, hogy a kisebbségnek mire lenne szüksége ahhoz, hogy otthon érezze magát. A hivatalos magyar külpolitika sem kellően gyakran érvel ezzel akkor, amikor a magyar kisebbségeket védelmező elveit és gyakorlatát a külföld előtt indokolja. Holott (a szlovák példa alapján is) állandó indokai között kellene szerepelnie annak, hogy az illető magyar kisebbségről a többség annak megkérdezése vagy igényeinek figyelembevétele nélkül dönt.2 Az MKP eredményei és kudarcai A szlovákiai magyar kisebbség politikai képviselői a szlovák parlamenti és kormányzati politikában 1990 óta stabilizáló tényezőként hatnak. Az elmúlt tizenöt év azon folyamatai, amelyek Magyarország szomszédjának, Szlovákiának az integrációs előre haladását hivatottak szolgálni, a politikai demokrácia biztosítékainak megerősödését hozták. A magyar kisebbség politikai vezetői (és őket támogatva a magyar kisebbségi társadalom is) sokat tettek a szlovák társadalom demokratizálásáért. A szlovákiai magyar politikusok ellenzékben és kormányzati szerepben is képesek voltak arra, ha akár a pillanatnyi, akár a távlati helyzet úgy követelte meg, a nemzeti identitásuk szempontjából elsődleges célokat háttérbe szorítsák. Ezt mindenekelőtt annak érdekében tették meg, hogy a demokratikus intézmények és folyamatok a szlovák politikai hibák miatt ne szenvedjenek kárt. Ezért szlovák oldalról kaptak némi dicséretet. A Magyar Koalíció Pártja 1998 októberében, a szeptember végi választások eredménye nyomán, vált a szlovák kormány koalíciós tagjává. Olyan kormányzati ciklusban került be a szlovák kormányba, amikor mind a nemzetközi politika, mind a szlovák belpolitika szempontjából sorsdöntő kormányváltásra, politikai kurzusváltásra és az ezzel járó hatalomváltásra került sor. Az MKP ennek következtében válhatott a szlovák kormánykoalíció tagjává. A megelőző szlovák kormányokra a Vladimír Meciar (és a nacionalista politikai elit) által képviselt és megvalósított kormányzási és politikai stílus volt jellemző, amelynek autoriter, demokrácia- és jogállamiság-ellenes jellemzői már közismertekké váltak. A (három) Meciar-kormány (1990. júniustól 1991. márciusig; 1992. júliustól 1993. áprilisig; 1994. decembertől 1998. októberig) idején a szlová2004. tavasz-nyár 29
