Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2004 (3. évfolyam)
2004 / 1-2. szám - KÖNYV- ÉS FOLYÓIRATSZEMLE - Arday Lajos: E. J. Guszkova : A jugoszláv válság története
A jugoszláv válság története Eyacoea, E. tO.: Ucmopun IOiocacuikozo Kpmuca (1990-2000) PyccKim llayuouaA'bUbiü (frond, Mockgci 2001 (E. J. Guszkova: A jugoszláv válság története 1990-2000. Moszkva, 2001) A 718 oldalas könyv az Orosz Tudományos Akadémia Társadalomtudományi Információs és Szlavisztikai Intézeteinek közös kiadványa. A bevezető fejezet szól a JSZSZK széthullásának okairól: a nemzetek közötti ellentmondások, a szövetségi rendszer válsága, a gazdasági és politikai erőviszonyok átalakulása és átcsoportosulása a 80-as évek végén - a 90-es évek elején; kísérletek Jugoszlávia megőrzésére; Szlovénia kiválása: „kis háború - nagy következmények." A második ismerteti a horvát elszakadás történelmi előzményeit: a szerb többségű Határőrvidék megszervezését és „polgárosítását", az önálló Horvátország létrejöttét, az usztasák kegyetlenkedéseit, a tömeges kivégzéseket 1941 után. A horvát és szlovén nacionalizmussal és sovinizmussal szembeállítja a Jugoszlávia egységét védő szerb patriotizmust. A szerző természetesnek tartja a tartományi autonómiát felszámoló 1990-es szerbiai alkotmánymódosítást, és elítélőn ír a szembeszegülő albán tömegtüntetésekről, a sztrájkoló bányászok melletti szlovén megnyilvánulásokról, és megértőén a szerb katonai-rendőri intézkedésekről „a rend fenntartására" (74. o.). A felbomlás folyamatát ismertetve magáévá teszi a szerb álláspontot: Jovic (1991 sorsdöntő tavaszán az utolsó szövetségi államelnök - A. L.) naplójából vett idézetekkel bizonyítja, hogy a szlovén Drnovsek akadályozta a kollektív elnökség munkáját, a Jugoszláv Néphadsereg, a JNA bevetésére kidolgozott tervek végrehajtását, s hogy a szlovén-horvát kiválás előre megtervezett és egyeztetett, nyugati támogatást élvező akció volt. A történtekkel ellentétben a horvátokat vádolja etnikailag tiszta államuk megteremtésének szándékával. Milosevic és Tudjman 1991. márciusi karadjordjevói titkos találkozóján - szerinte - csak Horvátország megnagyobbításáról egyeztek meg Szerbia és Bosznia-Hercegovina rovására - az utóbbi felosztásáról nincs említés. Elkerülhető volt-e a háború Horvátországban? Válasza: igen, a szerbek jogainak biztosításával. Ennek ellene mond, hogy a JNA hosszú időn át felfegyverezte a Krajinát Horvátországtól elszakító szerb „felkelőket", akiknek vezére, Babic célul tűzte ki a horvátországi és boszniai szerbek egyesítését. Bobetko tábornok szerint a horvát önállóságot csak harccal lehetett kivívni a szerb ellenállás miatt. Egy 1993-as jugoszláv emlékirat és szerb visszaemlékezések alapján számol be a szerb falvak elleni támadásokról, szerbek legyilkolásáról és táborokba gyűjtéséről. Sajnálja, hogy nem sikerült elfoglalni Dubrovnikot (amelyet nem lőttek, csak elővárosait). Miért nem rohanta le a JNA Horvátországot 1991 nyarán? Ennek okai szerb katonai elemzők szerint: belső, morális válság miatt a mozgósítás kudarca; rossz szervezés és hadműveleti vezetés; óriási mennyiségű hadianyag elvesztése az elszakadt területek körülzárt 2004. tavasz-nyár 261
