Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2004 (3. évfolyam)
2004 / 1-2. szám - DIPLOMÁCIATÖRTÉNET - Vida István - Zseliczky Béla: Az 1945. június 29-i szovjet-csehszlovák szerződés Kárpátaljáról
Vida István-Zseliczky Béla ja lesz, másodszor: a Szovjetunió túllép a Kárpátokon." Ahhoz azonban ragaszkodott, hogy a területet érintő döntéseket a két kormány közösen hozza meg, és a megállapodásokat a hazai poltikai erőkkel megvitathassa és jóváhagyathassa. Molotov mindkét szemponttal egyetértett (8. sz. irat). Benes a három nappal később, március 26-án a szovjet kormányhoz irt levelében kész tényként kezelte a Kárpátalja átadását, és az úgynevezett kassai programban is már ez szerepelt.11 A szovjet-csehszlovák a szerződés megkötésével kapcsolatos 1945. júniusi moszkvai tárgyalások már nem hoztak meglepő változást. Az egyezmény szövegében hamar megszületett a konszenzus. A gazdasági kérdésekkel kapcsolatos megbeszélések iratanyaga még nem hozzáférhető. Mindesetre érdekes, hogy a Molotov külön levélben köszönte meg Csap átadását (10. sz. irat). Az egyezményt és a hozzá csatolt jegyzőkönyvet szovjet részről Molotov külügyminiszter, csehszlovák részről Fierlinger miniszterelnök és V. dementis külügyminiszter írták alá (11. sz. irat). A Kárpátalja átadását mindkét részről szánalmas érvrendszerrel és a történeti múlt súlyos meghamisításával próbálták igazolni (12., 13. irat). A csehszlovák Ideiglenes Nemzetgyűlés 1945. december 22-én, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa 1945. november 27-én ratifikálta az egyezményt, amely az okmányok kicserélése után, 1946. január 30-án lépett életbe. Kárpátalja azóta tartozik a Szovjetunióhoz, illetve ma már az Ukrán Köztársasághoz. Magyaroszágon Kárpátalja szovjet Ukrajnához csatolása mérsékelt visszhangot váltott ki, a demokratikus sajtó külföldi sajtójelentéseket vett át, kommentárokat alig közölt. Ez érhető, hiszen az 1945. január 20-án aláirt magyar fegyverszüneti egyezmény értelmében a területről a honvéd csapatokat, pontosabban maradványaikat és a magyar köz- igazgatási szerveket ki kellett vonni, és vissza kellett állítani az 1938. január 1. előtti határokat. A visszafogott reagálás felkeltette a magyarországi Szövetséges Ellenőrző Bizottság figyelmét is. G. M. Puskin, a szovjet politikai megbízott 1945. július 2-án Gyöngyösi János külügyminiszterrel folytatott megbeszélése során szóvá is tette a jelenséget. „Gyöngyösi pozitívan értékelte a megállapodást - jelentette a külügyminisztériumnak. Én viszont értésére adtam, kívánatos lenne, ha ez az értékelés tükröződne a magyar sajtóban. Megjegyeztem, a magyar sajtó szűkszavúan kommentálta ezt az eseményt, holott a Szovjetunió és Magyarország között nem kevesebb mint 100 km hosszúságú közös határ létrejötte igen nagy jelentőséggel bír Magyarország szempontjából, nem is beszélve az ország demokratikus berendezkedésének megerősödéséről."12 A magyar diplomácia vezetője másnap sajtóértekezlet tartott, és ismertette a magyar külügyminisztérium közleményét. Ebben nem az Ideiglenes Kormány, hanem a maga nevében nyilatkozott. Eleget tett Puskin elvárásainak, de egyben bírálta a csehszlovák kormány nemzetiségi politikáját, s közvetve a szovjet külpolitikát is, amely ha nem támogatta is, de nem ellenezte a felvidéki magyar lakosság hetek óta folyó erőszakos kitelepítését. Ez bátor, de komolyabb visszhang nélküli cselekedett volt. Vida István-Zseliczky Béla 238 Külügyi Szemle
