Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2004 (3. évfolyam)
2004 / 1-2. szám - MAGYARORSZÁG ÉS A SZOMSZÉDOS ÁLLAMOK - Szilágyi Imre: Magyarország és a délszláv térség 1990 után
A magyar külpolitika és a délszláv térség 1990 után Az igazán problematikus szomszéd persze továbbra is Jugoszlávia volt, amellyel igen hullámzóan alakultak a kétoldalú kapcsolatok. Ebben az évben is folytatódott a szegedi folyamat, amelyben Magyarország értelemszerűen igen aktívan vett részt. Magyarország e találkozókon többször is kifejtette, hogy mindent megtesz annak érdekében, hogy a délkelet-európai térség országainak átadja a demokratizálódás terén szerzett tapasztalatait. Magyarország már a NATO 1999-es jugoszláviai bombázása idején több alkalommal vendégül látta a szerbiai ellenzék képviselőit, s természetesen így tett a stabilitási egyezmény rendezvényein is.98 Milosevic 2000 őszén bekövetkezett bukása után Budapest üdvözölte, hogy a szerb választók nagy része a „szerbiai demokrácia és az Európába visszatérő Szerbia mellett szavazott." Azt remélte, hogy ez a tény elősegíti a két ország közötti kapcsolatok helyreállítását és a jószomszédi viszony megerősítését.99 Milosevic 2000 őszén bekövetkezett bukása után kezdetben úgy tűnt, hogy a szerb ellenzék irányában tanúsított jóindulatú magatartást a hatalomra került egykori ellenzék viszonozza. Ennek 2001-ben számos látványos jegye volt (Magyarországra látogatott Zoran Djindjic szerb miniszterelnök és Vojislav Kostunica jugoszláv államfő is), a legszembetűnőbb jelei azonban Orbán Viktor 2001. novemberi belgrádi látogatásán voltak tapasztalhatók. A jugoszláv kormányfő ekkor úgy nyilatkozott: „A ma- gyar-jugoszláv politikai kapcsolatokat nem terhelik vitás kérdések, amihez az országaink között tavaly október óta intenzívebbé vált párbeszéd is hozzájárult." A Kostu- nicával folytatott megbeszélés után Orbán Viktor azt is elmondta, hogy a státustörvénnyel kapcsolatban nem merült föl kifogás.100 Zoran Djindjic pedig úgy nyilatkozott, hogy „az utóbbi két-három hónapban többet fejlődött a kétoldalú együttműködés, mint az utóbbi tíz évben."101 A magas szintű találkozók a következő években is folytatódtak, melyek között igen fontos volt Zoran Qvkovic miniszterelnök 2003. október 21-i budapesti látogatása, hiszen ekkor írták alá a kétoldalú kisebbségvédelmi egyezményt.102 Ugyanakkor úgy tűnt, hogy a szerb fél visszalépett a kettős állampolgárság ügyében korábban tanúsított nagylelkű magatartásától.103 2003 második felétől pedig gyakoribbá váltak a vajdasági magyarok elleni - korábban is megtapasztalt - atrocitások, amelyek 2004-ben rendkívüli módon megterhelték a két ország közötti kapcsolatokat. Az atrocitások miatt a magyar diplomácia kénytelen volt egyre erőteljesebben fellépni. Először Bársony András külügyi államtitkár nyilatkozott úgy, hogy „ha szükséges, a magyar diplomácia is megteszi azokat az intézkedéseket, amelyek a magyar diplomácia eszköztárába tartoznak",104 majd Kovács László külügyminiszter több ízben is kénytelen volt a szerb politikusokhoz fordulni. 2004 áprilisában először telefonon kérte Vojislav Kostu- nicát, aki ekkor már Szerbia miniszterelnöke volt, hogy lépjen fel a vajdasági magyarok védelme érdekében.105 Júliusban belgrádi tárgyalásain figyelmeztette tárgyaló- partnereit (Kostunicát, Boris Tadic szerb kormányfőt, Vük Draskovic szerb-monteneg- rói külügyminisztert és a más szerbiai politikusokat), „hogy a kisebbségek jogainak 2004. tavasz-nyár 21
