Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2004 (3. évfolyam)
2004 / 1-2. szám - MAGYARORSZÁG ÉS A SZOMSZÉDOS ÁLLAMOK - Szilágyi Imre: Magyarország és a délszláv térség 1990 után
A magyar külpolitika és a délszláv térség 1990 után játos helyzetünkből fakadnak, nevezetesen a szomszédsági helyzetből és a vajdasági magyar kisebbség létéből. Ezeknek a korlátoknak megfelelően került sor a... felkérésre."73 Azt, hogy a kormányzat és az Országgyűlés mennyire nem könnyű helyzetben fogadta el a NATO felkérését, jól mutatja, hogy a magyarországi szélsőjobb milyen érvekkel utasította el a légtér átengedését. Az elutasításban arra utaltak, hogy a jugoszláviai harcok miatt a jugoszláviai magyarokat komoly károk érték, Magyarország pedig több milliárd dolláros kárt szenvedett a Jugoszlávia elleni gazdasági embargó, miatt de a nemzetközi szervezetek nem kárpótolták az országot, s attól tartottak, hogy a NATO- bombázás hasonló következményekkel jár majd.74 1999-ben azután Magyarország kettős szorításba került. A koszovói helyzet miatt a Külügyminisztérium arra kényszerült, hogy Jugoszlávia magyarországi nagykövete előtt megismételje „azt a hivatalosan többször kifejtett kérést, hogy Jugoszlávia kormányzata ne vezényeljen magyar nemzetiségű hadköteleseket Koszovóba, mivel a vajdasági magyarság semmilyen formában nem kíván a koszovói konfliktus részesévé válni". A Külügyminisztérium nyugtalanságát fejezte ki amiatt is, hogy egyes vajdasági településeken az önkormányzat „a szerb kormányzat jóváhagyásával „menekült szerbek tömeges betelepítésével adminisztratív úton segítséget nyújt a történelmileg kialakult etnikai arányoknak az ott élő magyarság rovására történő megváltoztatásához."75 Amikor azután 1999-ben valóban megindult a Jugoszlávia elleni NATO támadás Magyarországnak több problémával is szembe kellett néznie. Először azzal, hogy a politikusok között nézeteltérés alakult ki, hogy a frissen NATO taggá vált Magyarország meddig menjen el a légtér átengedésében.76 A politikusok végül is egyetértésre jutottak, s Orbán Viktor miniszterelnök országgyűlési beszédben mondott köszönetét azért, hogy „a parlamenti pártok kivétel nélkül támogatják a kormány és a NATO erőfeszítéseit a koszovói válság megoldásának ügyében.77 Másodszor azzal, hogy az Orosz Föderáció, arra való hivatkozással, hogy Magyarország feltartóztatta a Jugoszláviába irányított oroszfehérorosz segélyszállítmányt, konzultációra hazarendelte magyarországi nagykövetét, s el akarta halasztani Martonyi János külügyminiszter tervezett moszkvai látogatását/8 Harmadszor azzal, hogy a NATO gépei a jugoszláviai magyarok által lakott területeket is bombázták, azaz a hivatalos szerbiai politikával szemben álló magyar kisebbség is megszenvedte az akciót.79 Negyedszer azzal, hogy az újvidéki Duna-hidak lebombázása következtében a Duna egy ideig hajózhatatlanná vált,80 s ennek következtében a magyar kereskedelem újabb károkat szenvedett el.81 Ötödször azzal, hogy újabb menekültek érkeztek, s ezúttal nemcsak magyarok, hanem albánok is.82 A magyar külügyi államtitkár a harcok lezárása után úgy nyilatkozott, hogy: „stabil álláspontunk az volt, hogy az egész NATO-fellépést igazságosnak, támogatandónak tartjuk, nemcsak morális, hanem biztonsági megfontolásokból is. Az ezredvégen egy népirtást elfogadhatatlannak tartunk, és ennek megálljt kell parancsolni, hogy újabb konfliktusok ne jöhessenek létre. A harmadik elem, hogy a vajdasági magyarok speciá2004. tavasz-nyár 17
