Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2004 (3. évfolyam)
2004 / 1-2. szám - KITEKINTÉS - Pintér Attila: Mecsetek és katonai barakkok között. A politikai pártok evolúciója a török politikai rendszerben
Mecsetek és katonai barakkok között 4 Ezt támasztja alá a Török Köztársaságot 1983-89 között miniszterelnökként, 1989-93 között köztársasági elnökként vezető' Turgut Ozal kijelentése is: „nem számít, ha egyszer megsértjük az alkotmányt". Idézi Ersin Kalaycioglu: The Logic of Contemporary Turkish Politics, MERIA Journal Volume 1, No. 3 - September 1997, http://meria.idc.ac.il/joumal/1997/issue3/jvln3a6.html-továbbiakban Kalaycioglu 1997 5 Lesser, Ian O.-Chubin, Shahram-Green, Jerrold: Turkish Society and Foreign Policy in Troubled Times, April 25-27, 2001, RAND's Center for Middle East Public Pohcy (CMEPP) and the Geneva Center for Security Policy (GCSP) held a workshop focusing on the evolving strategic role of Turkey., www.rand.org/publications/CF/CF171/CF171.pdf - továbbiakban Turkish Society and Foreign Policy in Troubled Times 6 Kubicek, Paul: The Earthquake, Europe, and Prospects for Political Change in Turkey, MERIA Journal, Volume 5, No. 2 - June 2001, http://meria.idc.ac.il/joumal/2001/issue2/jv5n2a4.html - továbbiakban Kubicek 2001 7 Turan, liter: The Evolution of Political Culture in Turkey, Modern Turkey: Continuity and Change, Herausgegeben von Ahmet Évin, Leske Verlag+Budrich Gmbh, Opladen 1984,105. o. - továbbiakban Turan 1984 8 Turkish Society and Foreign Policy in Troubled Times 9 Kalaycioglu 1997 10 Hale 1999 11 Kalaycioglu 1997 12 Kalaycioglu 1997 13 A szunniták és a síiták vallási rítusai között az elmúlt évszázadokban jelentős eltérések alakultak ki, a legfontosabb különbségek azonban a következők: Mohamed halála után az első három kalifát, tekintet nélkül a prófétától való származásra, a közösség a konszenzus alapján választotta. Miután Alit, Mohamed unokaöccsét 661-ben meggyilkolták, az Omajjád családból számlázó Muá- víja szerezte meg magának a hatalmat, a szunna (hagyomány) követőinek nem volt kifogása személye ellen. A szunniták szerint a kalifa, bár kiváló emberi tulajdonságokkal kell rendelkezzék, nem egyenrangú Mohameddel, ezért nem fontos, hogy a próféta vér szerinti utódai közül származzék. Feladata nem a hittételek értelmezése, hanem a politikai hatalom és az iszlám hagyományok összhangjának megteremtése. A síita irányzatot az utolsó általánosan elismert kalifa, Ah hívei hozták létre, akik Mohamed vér szerinti utódainak akarták biztosítani az iszlám világ feletti hatalmat. Úgy vélték, Ah utódai természetfeletti adottságokat örököltek Mohamedtől, és maga Mohamed is saját utódaira óhajtotta bízni a hívek vezetését, de utasítását az Omajjádok meghamisították. A síiták vallási vezetőiket imámoknak nevezik. Az első imám Ali volt, aki Mohamed unokaöccseként és vejeként, rendelkezett a család természetfölötti képességeivel. E képességek még inkább kifejezésre jutottak Ali utódainál, akik egyben - Mohamed lánya, Fatima gyermekeiként - a próféta egyenes vonalú leszármazottai. A síiták, a szunniták által legszentebbnek tartott Mekka, Medina és Jeruzsálem mellett szent helyként tisztelik Kerbelát, ahol Ah fia, Husszejn elesett, és Nedzsef városát, ahol Ali sírja található. 14 A 15 milliós alevi népesség a második legnagyobb vallási közösség. Az aleviket nevezték kizilbasnak a szafavida szúfi rend türkmen követői után, bektasinak az anatóliai szúfi rend után. Hagyományosan a Kayseri-Sivas-Divrigi által határolt háromszögben éltek. A szunnita oszmánokkal szembeni ellenállás a XVI. századtól földrajzi és társadalmi marginalizálódáshoz vezetett. A szunnita többség ellenséges magatartása ellen az alevik szoros vallási közösséget hoztak létre. Támogatták Atatürk mozgalmát, amely európai értelemben vett nacionalizmust és szekularizmust hi- detett. A szunnita oszmán elit elleni küzdelemben Atatürk természetes szövetségesnek tekintette őket, így az alevik a kemálizmus és a demokrácia védelmezőinek tartják magukat. Az '50-es évektől fokozatosan erősödő szunnita fundamentalizmus a baloldal felé tolta őket. Az 1970-es években ultranacionalisták és a szunnita fundamentalisták folyamatos támadásokat intéztek az alevi közösségek ellen, ezeket az állami tájékoztatás és a média a jobb- és a baloldal küzdelmeként interpretálta. A '80-as években Ozal a szunnita ortodoxiát támogatta, az alevik úgy vélték, az állam a kötele2004. tavasz-nyár 147
