Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2004 (3. évfolyam)
2004 / 1-2. szám - KITEKINTÉS - Pintér Attila: Mecsetek és katonai barakkok között. A politikai pártok evolúciója a török politikai rendszerben
Mecsetek és katonai barakkok között rína-Dokuz Isik Doktrini) foglalta össze: nacionalizmus, idealizmus, erkölcsiség, korpo- ratizmus, populizmus, haladás, szabadság és parasztság védelme, technologizmus, szcientologizmus. Tömegbázisát elsősorban a fiatal vidéki lakosság, kiskereskedők, kézművesek alkották, de a hadsereg és a köztisztviselő kar körében is akadtak hívei. A párt fiatal aktivistáiból felállított terrorszervezeteket, közöttük a leghírhedtebb „Szürke Farkasok"-at, több baloldali gondolkodású értelmiségi meggyilkolásáért tették felelőssé.86 Az iszlámista és ultranacionalista pártok közötti alapvető különbségek a következők: a) Világnézet tekintetében az iszlámista ideológia Allah szent tanításaiból származik, míg az ultranacionalisták világképe az egyén azon filozófiai meggyőződésén áll, miszerint nemzete felsőbbrendű a többinél. b) Az iszlámisták a pániszlamizmust, az ultranacionalisták a pántürkizmust támogatják. c) Az ultranacionalistáknál első a nemzet, az iszlámistáknál első a vallás, a nemzeti identitást az iszlám értékek határozzák meg. d) Az ultranacionalisták nem ismerik el a kurd etnikai identitást, az iszlámisták szerint a kurdok önálló etnikai identitásúak, de ők is ellenzik az autonómiát e) Az iszlámisták elutasítják a szekularizmust, az ultranacionalisták nem. f) Az ultranacionalisták elfogadják a hagyományos külpolitikát, az iszlámisták vonakodva támogatják a nyugati kapcsolatokat, Törökországnak a muszlim országok közötti vezető szerepét preferálva.87 Az ideológiai különbségek ellenére az MHP és az Üdvpárt bázisa többé-kevésbé azonos volt, a tömegek mindig arra a párta szavaztak, amelyik körzetükben erősebbnek tűnt. Az Üdvpárt bázisát Közép-Anatóliában Konya, (Jorum, Kayseri, Sivas, Kelet- Anatóliában Erzurum, Elazig, Maiatya, Délkelet-Anatóliában Diyarbakir, Sanliurfa, Adiyaman, Bitlis, Siirt, Mardin képezte. Az MHP bázisát a közép- és kelet-anatóliai régiók jelentették, de az Üdvpárttal ellentétben gyenge volt a kurd területeken. Meg kell említeni azt is, hogy 1980-ig egyik szervezet sem tudott jó eredményt elérni Nyugat- Anatóliában, a tengerparti területeken és Isztambulban.88 Az 1960-1980 közötti két évtized másik fontos fejleménye a CHP balra tolódása volt. A gyors gazdasági fejlődés következtében az 1950-60-as években új munkásosztály jött létre, ráadásul az 1961-es alkotmány által megteremtett liberális politikai környezetben baloldali mozgalmak is megvetették lábukat a török társadalomban. 1965-ben a Török Munkáspárt 15 helyett szerzett a nemzetgyűlésben. Mindez a CHP-re is komoly hatással volt: Bülent Ecevit meggyőzte a párt elnökét, Ismét Inönüt, hogy a CHP jövője a munkások és a gecekonchfi9 szavazatainak mobilizálásától függ. Inönü 1965. július 28- án mondott beszédében hagyta jóvá az új irányvonalat: A CHP fokozatosan balra mozdult, szociáldemokrata tömörülésként definiálta magát, ám ennek hatása az 1965-ös és 1969-es választásokon még nem látszott. A gecekondu lakói ekkor még úgy szavaztak, ahogy otthon, a falvakban tették volna, tehát az Igazságpártot támogatták.90 Ezzel 2004. tavasz-nyár 133
