Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2004 (3. évfolyam)
2004 / 1-2. szám - KITEKINTÉS - Pintér Attila: Mecsetek és katonai barakkok között. A politikai pártok evolúciója a török politikai rendszerben
Pintér Attila cik következő célpontja Törökország lehet, ezért 1941. június 18-án megnemtámadási szerződést kötött Németországgal. Az elnök azonban csak négy nappal később, a Szovjetunió elleni náci támadás után lehetett bizonyos abban, hogy Törökországot nem éri Görögország irányából támadás. A német nyomásgyakorlás ellenére Ankara nem csupán kimaradt a háborúból, de nem volt hajlandó területén átengedni a tengelyhatalmak csapatait sem. A tengerszorosokban való közlekedésre vonatkozó Montreaux-i Egyezményt a török hatóságok szigorúan alkalmazták. 1944 augusztusában Törökország megszakította a diplomáciai kapcsolatokat Németországgal, majd, teljesítendő az 1945 áprilisában, San Franciscóban megrendezésre kerülő nemzetközi konferencián való megjelenés feltételét, 1945 februárjában hadat üzent Németországnak. A konferencián való megjelenés azt jelentette, hogy Törökország az ENSZ alapító tagja lett. A második világháborút követően kialakult formálódó kétpólusú rendszerben Törökország külső hatalmak segítségével viszonylag rövid idő alatt meglelte helyét. Már a háború évei alatt szoros együttműködés alakult ki Washington és Ankara között, úgy katonai, mint gazdasági téren, és ez a kapcsolat 1947-48-ban az Egyesült Államok által nyújtott százmillió dolláros katonai segéllyel, valamint a Marshall-tervvel még jobban elmélyült: Ankara legfőbb gazdasági-politikai partnere az Egyesült Államok lett, amely elsősorban a Szovjetunió és annak balkáni csatlósai ellen számított Törökország támogatására. Ankara számára megkönnyítette a döntést, hogy Sztálin, aki 1934-ben még tanácsadókat küldött Atatürknek, a háború után - II. (Nagy) Katalin görög tervét alapul véve - szovjet bázist kívánt felállítani a tengerszorosokban.67 1950-60 1919-22 között a függetlenségi mozgalom többek között azért tudott sikert aratni, mert a katonai és közigazgatási elit egy része és a helyi notabilitások koalíciót kötöttek a megszállók ellen. Ezzel együtt a köztársaság megalapítását a katonai és közigazgatási elit vitte keresztül. A kemálista reformok nem ásták alá sem a helyi notabilitások társadalmi helyzetét, sem gazdasági érdekeit: gazdasági helyzetüket megőrizték, cserébe nem gátolták a nemzeti elit szupremáciáját politikai téren. A gazdasági válság Törökországot is érintette, az ország etatista gazdaságpolitikával reagált a kihívásra. A jelentős változások azonban csak a második, világháború után kezdődtek. A háború alatti konjunktúra kedvezett a török mezőgazdasági termékek exportjának, ennek következtében azonban áruhiány lépett fel. Ez inflációhoz vezetett, amely elsősorban a bérből, fizetésből élőket sújtotta. A kormány által tervezett vagyonadó és földreform véget vetett a politikai és gazdasági elit közötti megállapodásnak.68 A világháború utáni demokratizálási folyamatból Törökország sem vonhatta ki magát, így a CHP-ből kizárt vagy önként távozott tagok 1946. január 7-én megalapították 128 Külügyi Szemle
