Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2003 (2. évfolyam)
2003 / 1. szám - KÖZEL-KELET - Csicsmann László: Az "iszlám versus Nyugat" diskurzus a globalizálódó médiában
Csicsmann László- egyre inkább érzékenyen reagál ezen látványos, véres eseményekre. Ennek egyik oka a tévéközvetítésekben rejlik. Gondoljunk bele, hogy a 2001. szeptember 11-ei terroristatámadást a világ tévétársaságai szinte egytől-egyig adásukat megszakítva, élőben közvetítették, amely különleges szerephez juttatta a tévés személyiségeket. Soha - egyetlen nemzetközi esemény kapcsán sem rendelkeztek - ekkora felelősséggel. A terrortámadás kapcsán - néhány perccel, órával később - már megjelent a lehetséges fő ellenség képében az iszlám terrorizmus. Az erőszak és a muzulmán vallás ilyetén módon való összekapcsolása azonban nem új keletű, hiszen számos precedens előzte meg. Egy sajátos iszlám terrorizmusra való utalás legelőször Ronald Reagan amerikai elnök interjújában hangzott el, amikor megválasztását követően egyfajta terrorizmusellenes háborút hirdetett. Azonban az 1980-as évek hidegháborús légkörében nem lehetett fő cél, hogy a politikai iszlám ellen viseljen hadat, hiszen a Szovjetunió „legyőzése", feltartóztatása - főleg az afganisztáni intervenció árnyékában - még hátra volt. így Reagan egyrészről harcolt az iszlám terrorizmus ellen (lásd az iráni iszlám forradalom hatásait), másrészről pedig segítséget remélt a mudzsaheddin harcosoktól Afganisztán felszabadítása érdekében. E kettősség - feltartóztatás és szövetség - jellemezte az amerikai külpolitikát a hidegháború utolsó éveiben. Mindenesetre már ekkor megfogalmazódott, hogy bizonyos országok támogatják a terrorizmust, és ezen országok szinte mindegyike muzulmán volt (Irán, Líbia stb.). A média szempontjából és annak közvéleményre gyakorolt hatását tekintve az iráni iszlám forradalom - mint az amerikai érdekek elleni támadás - meghatározó szimbóluma maradt az iszlámról folytatott diskurzusnak. Az 1990-es években azonban számos terroristacselekményre került sor az Egyesült Államok területén, amelynek hatására megerősödtek azon nézetek, amelyek az iszlám civilizációval való konfrontációt állították előtérbe. Az egyik legjelentősebb esemény a World Trade Center ellen 1993-ban elkövetett merénylet volt, amelynek hatására a muzulmán vallásról kialakított kép nagy mértékben romlott. Ennek számos oka van. Egyrészt valóban sokkolóan hatott az amerikai társadalomra az elkövetett merénylet, amely megerősítette azon hangokat, amelyek egy globális terroristaellenes összeesküvésre hívták fel a közvélemény figyelmét. Erre nagy mértékben a média közvetítésével került sor. Ahmed Akbar könyvében utalt arra, hogy alapvetően egy sajátos szakértői háromszög alakult ki Nyugaton, amely kanalizálja a muzulmánokról szóló híreket. Egyrészről a tradicionális orientalisták köre, akik a tudomány és a nemzeti érdekek lövészárka mögül szemlélik az iszlám civilizációt (lásd Said művét). Másrészt kialakult az úgynevezett posztorientalisták köre, akik a megértésre és a kérdések komplexitására próbálják a hangsúlyt helyezni (lásd Esposito), illetve harmadrészt az úgynevezett médiaszemélyek köre, akik gyakran szakértőnek adják ki magukat. „A média szereplőihez csatlakozott számos tudós, beleértve iszlámszakértőket is, akik kilépve semleges megfigyelői szerepükből aktív résztvevőivé váltak annak a politikai drámának, amelynek célja, hogy az iszlámot barátságtalan színben mutassa be" (Ahmed, 1993,179-191. o.). Az orientalizmus és a mé88 Külügyi Szemle
