Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2003 (2. évfolyam)
2003 / 1. szám - KÖZEL-KELET - Csicsmann László: Az "iszlám versus Nyugat" diskurzus a globalizálódó médiában
Az „iszlám versus Nyugat" diskurzus a globalizálódó médiában „iszlám veszély" elméletét, amely nagy mértékben merített a huntingtoni tézisből. Miller szerint egyfajta iszlám konspiráció áll az 1990-es években elkövetett összes merénylet mögött, amely a Nyugat ellen irányul. Miller, akárcsak számos más szerző, démo- nizálja az iszlám vallást, és ezzel a párbeszéd lehetőségét, sőt szükségességét is elveti (idézi Millert Said, 1997, xxxiv-xiiii. o.). Willy Claes NATO-főtitkár 1995-ös beszédében az észak-atlanti szövetségre a kommunizmus összeomlása óta leselkedő legfőbb veszélyként az iszlámot nevezi meg, illetve azt összekapcsolja a terrorizmussal (idézi Ro- stoványi, 1998,323. o.). Charles Krauthammer például az 1990-es években az iszlám országokban megfigyelhető változásokat egy „globális intifádaként" azonosítja, vagyis arra a következtetésre jut, hogy egy pániszlám mozgalom áll szemben a Nyugattal (idézi Krauthammert Esposito, 1999, 224. o.). Továbbá elég, ha arra gondolunk, hogy a 2001. szeptember 11-ei merényletet követően milyen kijelentések láttak napvilágot felelős politikusok szájából. Például Silvio Berlusconi olasz kormányfő a terrortámadást követően a Nyugat felsőbbrendűsége mellett érvelt, és az iszlámot egyfajta alsóbbrendű entitásként ábrázolta, csak a Nyugat számára fenntartva a civilizáció fogalmát (a szó egyes számú értelmezésében). A felsorolást nem érdemes folytatni, ugyanis több ezerre tehető azon publikációk, tévéműsorok, interjúk száma, amelyek az iszlám civilizációt alapvetően negatív szerepben mutatják be. Az iszlám fundamentalizmust pedig egy az egyben azonosítják - tévesen, mindenféle korrekt információt mellőzve - a terrorizmussal, fanatizmussal, a Nyugat-ellenességgel stb. (Esposito, 1999,5. o.). Az iszlám versus Nyugat dichotómia úgy tűnik, hogy a hidegháborút követően egy domináns globális diskurzussá vált, amely a nemzetközi politikai eseményeket fekete-fehér mezőben ábrázolja: „A diskurzusok túlnyomó többségében az egész világ egy vörös és kék sakktáblaként jelenik meg abban a harcban, amelyet a kommunizmus és a kapitalizmus vív egymással" (Karim, 2000, 2. o.). Ez a bizonyos domináns diskurzus - amelyre a későbbiekben részletesebben kitérünk, - a média világában is érezteti hatását - egyfajta globális narratívát hozva létre. E tanulmány célja, hogy megvizsgálja azt a kiinduló hipotézist, hogy a média világában milyen mértékben van jelen az iszlámról kialakított nyugati domináns diskurzus, milyen leegyszerűsítő feltételezésekkel él az iszlámmal kapcsolatosan, illetve milyen kapcsolatok alakultak ki a közvélemény, a döntéshozók, a társadalmi elit és a média világa között. Hogyan függenek össze egymással egy adott ország külpolitikai törekvései az adott ország közvéleményével és a globális társadalommal, különös tekintettel arra, hogv a globalizáció korában a média országhatárokat átszelő üzeneteket közvetít. A tanulmány alapvetően két részben kívánja összefoglalni az iszlám és a Nyugat konfliktusának, a tömegkommunikációban való megjelenésére vonatkozó kutatásait. Az első részben elméleti keretbe ágyazva egyfajta történelmi kontextusban kíván rámutatni azokra az összefüggésekre, amelyek formálják a közvélemény iszlámképét. Három történelmi periódus kerül elemzésre: 1. Az 1970-es évektől a hideghábo2003. tavasz 81