Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2003 (2. évfolyam)
2003 / 3. szám - KÖZEL-KELET - Wagner Péter: A diktatúra pillérei Szaddám Huszein alatt
A diktatúra pillérei Szaddám Húszéin alatt A Köztársasági Gárdáról az volt a nyugati világ elképzelése, lrogy katonái az utolsó leheletükig fogják védeni Bagdadot és környékét. Az elsó' hírek Nadzsaf és Kerbela környékén még ezt támasztották alá, napokkal később az amerikai egységek mégis szinte harc nélkül vonultak Bagdad alá. A szárazföldi csatákban azonban a hírek szerint csak négy gárdahadosztály semmisült meg, a másik kettő sorsa azóta is rejtély. A Különleges Köztársasági Gárda egységeitől azt várta mindenki, hogy nagy áldozatokkal járó városi harcra fogják kényszeríteni a mindenre elszánt tengerészgyalogosokat. Ehhez képest, mint láttuk, a főváros gyakorlatilag harc nélkül esett az amerikaiak kezébe. Kiszivárgott hírek szerint a véráldozatokat alig követelő akció kulcsa a Bagdadot őrző gárdaegységek főparancsnokának árulása volt. Azonban továbbra is megválaszolatlan kérdés az, hogy hová tűnt a harcokat sohasem látott, de korábban rettegettnek ítélt Különleges Köztársasági Gárda minimum 15 ezer katonája.35 Elmaradt a „piros vonal" átlépését követően beígért vegyi támadás is. Nem tudni, hogy a fenyegetés már a kezdetektől csak a propaganda része volt-e, vagy Irak valóban rendelkezett vegyi fegyverekkel, de nem akadt egyetlen tábornok sem, aki el merte volna indítani a rakétákat. Napjainkig az amerikai kutatóegységek még a vegyi fegyvereket sem találtak meg. Szaddám Húszéin semmit sem úgy tett, ahogy azt a nyugati elemzők várták tőle. Nem áldozta fel Bagdadot, nem vetett be vegyi fegyvert. Rettegettnek és a végsőkig hűségesnek tartott katonái, törzsi harcosai sem mutattak szinte semmiféle ellenállást, hanem eltűntek. Katonai értelemben meglepetést mindössze Szaddám Fedájín nevű egysége okozott gerillaakcióival. Erről a szervezetről a nemzetközi szakirodalom korábban csak annyit tudott, hogy Udaj Húszéin hozta létre az 1990-es évek közepén, főleg fiatalok tartoznak a kötelékébe, és fekete egyenruhájukban városi rendfenntartásban, illetve a déli országrészben a lakosság megfélemlítésében vettek részt. Hogy egyszer majd önállóan harcolnak az elfoglalt hátországban, kisebb amerikai egységek ellen, azt senki sem feltételezte. Az amerikai pszichológusok tévesen vázolták Szaddám Húszéin beteges ragaszkodását a hatalomhoz, amelynek megtartása érdekében akár az iraki népet (vegyifegy- ver-használat) és az ország javait (olajkutak felrobbantása) is kész feláldozni. Mindenki arra számított, hogy az iraki diktátor az utolsó leheletéig kitart majd a rommá lőtt Bagdadban, és az arab világ halott mártírjává fog válni. A jelenleg rendelkezésre álló információk alapján36 a hadsereg és a biztonsági szervezetek sem élőerő, sem morál, sem lojalitás, sem a vegyi fegyverek mennyisége és bevethetősége tekintetében nem voltak összhangban a nyugati szakértők (részben hírszerzői és katonai információkra alapozott) becsléseivel és felméréseivel. Összefoglalva, a nemzetközi szakirodalomnak lényegében egy dologban volt igaza. Ha egyszer kitör a háború, Szaddám Huszeinnek nem lesz esélye, hogy a különböző katonai és biztonsági alakulataira támaszkodva megvédje magát, és végül veszíteni fog. 2003. ősz 139
