Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2003 (2. évfolyam)
2003 / 3. szám - KÖZEL-KELET - Wagner Péter: A diktatúra pillérei Szaddám Huszein alatt
A diktatúra pillérei Szaddám Húszéin alatt A fegyveres erők főparancsnokaként külön felelősség terheli abban, hogy a hadsereg az első két évben sorozatos vereségeket szenvedett a déli fronton. Csak az 1986-ban, az al-Fao-félszigeten elszenvedett vereség tudta rávenni a diktátort, hogy tábornokainak nagyobb önállóságot adjon. Az iraki-iráni háború befejezésének szempontjából ez volt az egyik legfontosabb döntés. Ezt követően vált az iraki hadsereg a világ negyedik legnagyobb fegyveres erejévé, és volt képes 1988-ban hónapok alatt eldönteni a háborút/' Ez a katonai konfliktus választ adott arra a kérdésre is, hogy az ország lakosságának a többségét alkotó iraki síiták kitartanak-e a rendszer mellett. Ebben az időben a sorállomány 75-80 százaléka közülük került ki, szemben a tisztikarral, ahol létszámuk elenyésző volt. Az iraki hadsereg irányítása már születésétől kezdve egy meghatározott társadalmi réteg kezében volt. A főleg városi, szunnita arab csoport egyik fellegvára volt Szaddám Húszéin szülővárosa, Tikrít is, ahonnan az 1930-as évektől kezdtek a fiatalok nagyobb számban a bagdadi Katonai Akadémiára jelentkezni. A Baasz Párt hatalomra jutását követően egyre nagyobb számban kerültek egyes meghatározó fontosságú egységek parancsnoki posztjaira a diktátor saját vagy szövetséges törzseinek tagjai.28 A Kuvaitban elszenvedett vereség után a hadsereg visszatért klasszikus feladataihoz. Irakban, gyakorlatilag az ország megszületése óta, a katonák rendfenntartói feladatokat is elláttak. így a mindenkori vezetés eszközeként a politikai ellenfelek és a kisebbségek brutális elnyomásában és üldözésében is kiemelkedő szerepet játszottak. 1991 után kisebb mértékben a kurdok ellen, nagyobb méretekben a déli síita arab törzsek és települések ellen kerültek bevetésre. A biztonsági és hírszerző szervezetek a múltban Szaddám Húszéin uralmának éveiben Irak történetében meghatározó szerepet játszottak a biztonsági és hírszerző szervezetek a diktatúra kiépítésében és működtetésében. Mivel szabad véleménynyilvánítás nem létezett, a hírszerző szervezetekre várt az a mindenkori feladat, hogy átfogó tájékoztatást nyújtsanak arról, mi foglalkoztatja az iraki népet, a katonákat, a politikusokat. Ha ebből a szemszögből vizsgáljuk tevékenységüket, megállapíthatjuk, hogy jól és hatékonyan végezték feladatukat, hiszen Szaddám Húszéin élete vagy hatalma csak egyetlen alkalommal, az 1991-es felkeléskor került veszélybe. A biztonsági szervezetek munkájának eredményességét mutatja, hogy a diktatúra utolsó évtizedében még a világ egyik legjobbnak tartott kémszervezetével, a CIA-vel is fel tudták venni a versenyt, meghiúsítva annak számos törekvését. A rendszer bukása idejéig olajozottan működő struktúra alapjai a Baasz Párt hatalomra jutását követően alakultak ki. 1968 után jelentős szovjet és keletnémet segítséggel elsősorban a társadalom megfigyelésére szolgáló titkosrendőrséget (al-Amn al- Árnm) és a politikai elit védelmét is ellátó hírszerzést (Muhábarát) fejlesztették fel. 2003. ősz 135
