Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2003 (2. évfolyam)
2003 / 3. szám - KÖZEL-KELET - Wagner Péter: A diktatúra pillérei Szaddám Huszein alatt
A diktatúra pillérei Szaddám Húszéin alatt A szomszédos arab állam, Kuvait megtámadása egybeesett az iszlám értékeinek retorikai szinten való felerősödésével. Amire korábban nem volt példa, Szaddám Húszéin beszédeiben Koránból vett idézeteket ismételgetett, és Mohamed prófétára hivatkozott. Az 1990-es évek közepétől immár a tribalizmus is a hivatalos állami politika része lett. Ekkor már mindenki számára nyilvánvaló volt, hogy a diktátor saját környezetében régóta a törzsi kapcsolatok figyelembevételével hozza meg személyi döntéseit. Ily módon a Baasz Párt eredeti ideológiája szinte teljesen kiüresedett, és a szervezet nem szolgált másra, csak a társadalom mozgósítására és az ország lakossága feletti egyik fajta ellenőrzés és a patronázsrendszer működtetésére.23 Ezt a szerepét azonban a párt továbbra is kiválóan betöltötte. A szervezet felépítését tekintve erősen hierarchizált volt, az egyes alapszervezetek egészen a társadalmi szerveződések alapjáig lenyúltak. Tucatnyi-kéttucatnyi család vagy egy üzem tagsága alkotott egy cellát. Az egység vezetőjének volt a feladata, hogy végrehajtassa a felülről érkező utasításokat és hogy folyamatosan tájékoztatást nyújtson a közösség hangulatáról. A cellák tagjai rendszeresen találkoztak, ahol megvitatták az eltelt időszak eseményeit, és jelentették a környezetükben észlelt dolgokat. A cellák felett további három szintet találunk, amíg eljutunk az ország 21 tartományi szintű egységéhez.24 A Baasz Párt sohasem akart tömegpárttá válni, inkább egyfajta élharcos, elit szervezet ideológiáját vallotta, amely soraiba tömöríti az arab világ egyesüléséért tettre kész embereket. A jelentkezőknek több lépcsőfok és hosszú évek felkészülése után adatott csak meg, hogy a párt teljes jogú tagjaivá váljanak. Az állami tisztségek elnyeréséhez elengedhetetlen volt a párttagság, csakúgy mint a hivatásos katonáknál. Az 1990-es években az állami oktatási rendszer egyik elitképzőjének számító Bagdadi Egyetem egyik karára olyan magasak voltak a ponthatárok, hogy a felvételi teszt maximális teljesítése sem volt elég, csak ha a jelentkező rendelkezett a Baasz Párt tagjainak járó további pluszpontokkal is. Az aktív pártmunkáért komoly pénzbeli támogatás is járt. Egy középszintű tisztviselő jövedelme 250, egy felsővezetőé 750 dollár volt. Ily módon a párt behálózta az egész iraki társadalmat. Jelen volt az otthonokban, a különböző társadalmi szervezetekben, az állami vállalatoknál és a kisüzemekben és nem utolsósorban a fegyveres erők minden szintjén. Szervezettségét jól példázta a Jeruzsálem hadsereg esete. Mint ismert, az egység célja hivatalosan a palesztin intifáda támogatása lett volna. Az egység megszervezésével a Köztársasági Gárda egyik korábbi parancsnokát bízták meg, aki a Baasz Párt segítségére támaszkodva konstatálhatta, hogy az önkéntesek szinte elözönlik a kiképzőtáborokat. A párt néhány hét alatt, a diktátor kívánságának eleget téve felállította az egységet, és megkezdte a Jeruzsálem hadsereg tagjainak kiképzését. Nem sokkal később a 600 000 fős hadsereg több tízezer „önkéntese" a fővárosban parádézott az ország elnöke előtt.25 A Baasz Párt jövőjéről még korai lenne találgatni, azonban nem elképzelhetetlen, hogy a párt vagy annak utódszervezete még vissza fog térni az iraki belpolitikába. 2003. ősz 133
