Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2003 (2. évfolyam)
2003 / 3. szám - BIZTONSÁGPOLITIKA - Dunay Pál: A fegyverzetkorlátozás végnapjai Európában
A fegyverzetkorlátozás végnapjai Európában A fegyverzetkorlátozási kötelezettségek harmonizálása Nem sokkal a kelet-nyugati konfliktus végét követően felmerült, hogy a különféle, az euroatlanti térség különböző államait kötelező, fegyverzetkorlátozási kötelezettségeket harmonizálják. Ez a kívánság érthető volt annyiban, amennyiben a biztonsági viszonyokat a továbbiakban már nem határozta meg két, egymással antagonisztikusan ellentétes érdekű szövetség léte. Következésképpen semmi sem indokolta, hogy egyesekre másoknál kiterjedtebb kötelezettségek vonatkozzanak. Ideológiai értelemben ez úgy is megfogalmazható volt, mint az európai biztonság oszthatatlanságára irányuló kívánság. A harmonizáció célja az volt, hogy ugyanazok a kötelezettségek vonatkozzanak a korábban el nem kötelezett országokra, mint az egykoron szövetséghez tartozókra. Senki sem aggódott különösebben az olyan semleges országok katonai képességei miatt, mint például Ausztria vagy Svájc. A gondolat azt követően lelt széles körű támogatásra, amikor kitört a háború Jugoszláviában. Olyan ország részéről jelent meg akut katonai fenyegetés, amelyik - tekintettel korábbi el nem kötelezettségére - nem volt részese a hagyományos fegyveres erők korlátozására vonatkozó, 1990-ben aláírt szerződésnek. A harmonizáció igényének ködös megfogalmazása nyomán, s tekintettel az egykori Jugoszlávia területén elhúzódó háborúra, a kötelezettséget nem váltották valóra. Erre nem is volt mód mindaddig, amíg a hagyományos fegyveres erőkre vonatkozó 1990-es szerződést nem adaptálták a megváltozott helyzethez 1999-ben. Az eredeti változat ugyanis nem tette lehetővé további államok csatlakozását. Addigra azonban a harmonizáció igénye nem azért maradt fenn, hogy az európai államokra általában azonos kötelezettségek vonatkozzanak, hanem azért, hogy a kibővülő NATO mindegyik leendő tagjának fegyverkezését korlátozza a hagyományos fegyverzetkorlátozási rezsim. A Nyitott Égbolt szerződés esetében a harmonizációt a hatályba lépést követő csatlakozások sora tette lehetővé. A hatályba lépést másfél évvel követően már számos új részes állama van a szerződésnek, olyanok, amelyek nem utódállamai valamelyik korábban katonai szövetséghez tartozott államnak. A fegyverzetkorlátozás mint a konfliktusrendezés része Amikor általánossá vált az a meggyőződés, hogy a továbbiakban már nem a két ellenséges szövetség tagállamainak esetleges összeütközése fenyegeti az európai biztonságot, hanem a helyi és a szubregionális konfliktusok, csak az volt a kérdés, milyen szerepet tölthet be ezek rendezésében a fegyverzetkorlátozás. Mindössze egyetlenegy konfliktus kínálkozott, ami „érett volt a rendezésre", az egykori Jugoszlávia három volt köztársaságának, Bosznia és Hercegovinának, Horvátországnak és a Jugoszláv Szövetségi Köztársaságnak a konfliktusa. 2003. ősz 107
