Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2003 (2. évfolyam)
2003 / 3. szám - EURÓPA - Boros Ferenc: A "visegrádi együttműködés" és perspektívája
A „visegrádi együttműködés" és perspektívája 2003 első felében lényegében a visegrádi országok együttműködése normalizálódott, kétoldalú szinten lényegében egy jelentősebb és aktuális zavaró és megoldatlan kérdés maradt a magyar-szlovák relációban, a kedvezménytörvény érvényesítése.36 A jövő kérdése 2002 végén, miután Koppenhágában megszületett a döntés tíz ország felvételéről az unióba, s még előtte novemberben hat ország, köztük Szlovákia NATO-tagságáról, a visegrádi együttműködés számára új helyzet állt elő. Lezárult egy fontos periódus, amelyben az egyik fő feladat a négy ország integrációs esélyeinek, folyamatának kölcsönös elősegítése volt, a közös érdekek összehangolásával. Sajnálatos módon a végső, pénzügyi kérdések egyeztetése során Koppenhágában a V4-ek közös fellépése hiányzott, az egység e tekintetben megbomlott. A saját, nemzeti érdekek kerültek előtérbe, ami a jövőre nézve is újabb tanulságokat nyújt. A meglévő új helyzetben most már valamennyi ország belső ügye, hogy a tényleges felvételig, az elkövetkezendő egy év során mennyire képesek a saját, hazai helyzetüket javítani ahhoz, hogy az EU-belépés időpontjában kedvezőbb indulási feltételeket tudjanak maguknak biztosítani. A V4-ek testületének e téren különleges szerepe már nincs. Viszont eljött annak az ideje, hogy a visegrádi országok mélyebben átgondolják, az eddigi tapasztalatokat is figyelembe véve, az EU-tagságuk utáni együttműködés komplex kérdését. Vonatkozik ez a négy ország befelé irányuló, egymás közti együttműködésének további lehetőségeire és a kifelé irányuló együttes törekvésekre (külső dimenzió). Átgondolást érdemel, hogy az EU-tagság milyen új lehetőségeket nyit meg ez utóbbi téren, milyen új követelményeket állít az újonnan bekerült kis és középméretű országok elé. Átgondolást érdemel ezzel kapcsolatosan a visegrádi csoport bővítésének kérdése is. Az alábbiakban ezzel kapcsolatosan próbálkozunk meg néhány szempontot felvázolni, feltéve azt a kérdést is, hogy van e további létjogosultsága a V4-eknek, s ha igen, akkor milyen formákban, és ebben az esetben mennyire tudunk építeni az eddig elért eredményekre és tapasztalatokra. Ami az eddigi tapasztalatokat illeti: úgy vélem, leszögezhetjük, hogy a felmerült problémák ellenére a visegrádi országok együttműködésének elmúlt több mint egy évtizede nem jelentett elvesztegetett éveket. Születtek maradandó, történelmi jelentőségű eredmények. A szövetségre lépett visegrádi országok közös fellépése hozzájárult a keleti szférából a nyugati szférába való betagolódásunkhoz, pozitív hatással volt az adott szomszédos országok belső fejlődésére a kapcsolatok ösztönzésével és előmozdításával (gazdasági téren a CEFTA révén is), erősítette a közép-európai, regionális identitástudatot és összetartozást. Az 1999-ben újjászervezett (államközi szerződésekre épülő) együtt2003. ősz 91
