Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2003 (2. évfolyam)
2003 / 3. szám - EURÓPA - Boros Ferenc: A "visegrádi együttműködés" és perspektívája
A „visegrádi együttműködés" és perspektívája Az „osztrák regionális partnerség" koncepció kérdése Vélemények szerint Ausztria az 1999. évi választások után döbbent rá elszigeteltségének veszélyeire az unióban, ami egyik fontos tényezője és oka volt annak, hogy a középeurópai térségben keresse stratégiai partnereit. Ezt fémjelezte Benita Ferrero-Waldner külügyminiszter asszony 1999 februárjában megtartott elvi jelentőségű előadása - Stratégiai partnerség és politikai kihívások Európában -, amelyben az osztrák projekt fő kontúrjait vázolta fel. Ez feltételezte a kölcsönös kooperáció és szomszédsági kapcsolatok intenzívebbé tételét az EU-csatlakozás vonatkozásában, az osztrák tapasztalatok, támogatás eszközeit felhasználva. Az osztrák regionális partnerség magába foglalná Ausztria mellett a V4-eket és Szlovéniát. Bár Ausztria elejét kívánta venni, hogy ebben a törekvésben egyesek a Habsburg-eszme felelevenítésének szándékát lássák, és hangsúlyozta az egyenlőség elvét, a szomszédok részéről azonban bizonyos aggályokat nem tudtak eloszlatni. Lengyelország ebből a csoportosulásból kimaradt volna, az első külügyminiszteri találkozón (2001. június) nem is vett részt. Varsó az osztrák tervben konkurens akciót lát, amely veszélyeztetné a térségben elfoglalt pozícióját. Ha a többi ország hozzáállását nézzük az osztrák tervhez, akkor elsősorban a csehek és a szlovénok részéről tapasztalhattunk nagyobb fokú bizalmatlanságot, tartózkodást, az Ausztriával meglévő kétoldalú problémáik miatt. Magyar és szlovák részről (szlovák források szerint) inkább az optimista megközelítés volt jellemző az osztrák tervvel kapcsolatosan. Lukác szerint az osztrák terv aligha lel nagyobb támogatásra a szomszédok körében. Részben a szlovénokkal és a csehekkel meglévő, említett ellentétek miatt (a Benes- dekrétumok ügye, a temelíni atomerőműügy cseh részről), másrészt mert Ausztria a „szépen hangzó" projektet nem támasztotta alá konkrét, rész- és perspektivikus elképzelésekkel, és elgondolásainak őszinteségéről a partnereket nem tudta meggyőzni a tárgyalások során sem.27 Lukác szerint a V4-ek és Bécs - az osztrák terv szerint is - kívánatos közeledése kétségtelenül a közép-európai régió homogén és kompatibilis kialakulását jelentené, amely nem elhanyagolható támasza és pillére lenne az európai biztonságnak és politikai architektúrának. Ehhez viszont szükséges, hogy Ausztria leküzdje, levetkőzze a hidegháborús időszakban nyert komplexusát, kijusson a provinciális bezárkózottságából - a lakossági közgondolkodás és a politikai elit felfogása tekintetében is -, és egyértelműen túltegye magát a semlegességi identitástudatán.28 Maris Sefcovic, a szlovák külügyminisztérium kétoldalú kapcsolatokkal foglalkozó szekcióvezetője az 2001. évi szlovák bilaterális külpolitikát értékelve úgy ítélte meg, hogy a V4-ek a 2001-es év folyamán tovább erősítették külkapcsolataik révén a középeurópai struktúrát. A Benelux államokkal és Ausztriával való találkozások jelzést adtak az ezen országcsoportokkal való jövőbeni kapcsolatok perspektívájának. Kijelen2003. ősz 87
