Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2003 (2. évfolyam)
2003 / 3. szám - EURÓPA - Arday Lajos: Jugoszlávia vagy Nagy-Szerbia? Szerb nemzeti identitás és (kül)politika
Arday Lajos önálló királyságként ismerték el. A két, de különösen a titói Jugoszláviában a harcos tradíciókkal rendelkező montenegróiak számarányukat messze meghaladva töltöttek be vezető pozíciókat a párt- és állami apparátusban, a gazdaságban, de mindenekfölött a fegyveres testületekben. Nekik - és leszármazottaiknak - érdekük a Jugoszláviában maradás. De ez mondható el Szerbiáról is: stratégiai érdeke a tengerpart megtartása, a kotor-cattarói haditengerészeti bázissal és a belgrád-bari vasútvonal végállomásával, a fontos kereskedelmi kikötővel. A Bulatovic és Djukanovic nevével fémjelzett jugoszláv-, illetve függetlenségbarát szerb montenegróiak fele-fele arányban megosztottak, de ők a népesség 80%-át adják, így a mérleg nyelvének szerepét az a 20%-os albán, szandzsáki muzulmán és horvát kisebbség játssza majd, amely maga is megosztott: a politikai és gazdasági elitbe beépült albánok és horvátok függetlenségpártiak, a szandzsáki bosnyákok megosztottságuk véglegessé válásától tartva ellenzik azt. A megállapodásban szereplő név: „Szerbia és Montenegró" a „Cseh és Szlovák Köz- társaság"-ra emlékeztet, ami után már a szétválás következett; ezt a lehetőséget, a kiválást három évvel eltolták. Biztosra vehető, hogy a közös piac és a hadsereg, a kül- és külgazdasági politika terén kialakuló érdekellentétek miatt ennél rövidebb idő alatt bekövetkezik a végleges szakítás. Amennyiben a pragmatikus, a realitásokat figyelembe vevő (kül)politikai irányvonal kerekedik felül, s megszilárdul Djindjic48 és körének helyzete, elengedik Koszovót és Montenegrót. Előbb-utóbb szembesülni kell a milosevici (nemzeti) politika katasztrofális kudarcával, amely a szerbséget szembefordította csaknem az egész világgal. El kell fogadni olyan - korábban elképzelhetetlen és képviselhetetlen - dolgokat, hogy Szerbia egy kis nemzet állama, korlátozott lehetőségekkel és kapcsolatrendszerrel; nincs alternatívája az euroatlanti integrációnak; nincs realitása az Oroszországra támaszkodó külön útnak. Kostunica - és Milosevic hozzá csatlakozott sok híve - használhat erősebb hangot, vonzóbb kifejezéseket a szerb nemzeti érdekek maximális figyelembevételéről és képviseletéről, hosszú távon azonban mégis csak az EU- és a NA- TO-tagság jelenthet megoldást Szerbia, Montenegró és valamennyi szomszédjuk számára. Hogy a tárgyalások során vagy már az integráció(k) részeként létrejön-e egy szorosabb regionális/balkáni együttműködés, ez ma még eldönthetetlen. 66 Külügyi Szemle
