Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2003 (2. évfolyam)
2003 / 3. szám - EURÓPA - Arday Lajos: Jugoszlávia vagy Nagy-Szerbia? Szerb nemzeti identitás és (kül)politika
Jugoszlávia vagy Nagy-Szerbia? Szerb nemzeti identitás és (kül)politika tomány és a Koszovó Autonóm Körzet (majd Tartomány) kialakítását Szerbián belül úgy élték meg, mint államiságuk csonkítását. Csalódottságukat és elkeseredésüket fokozta, hogy a horvátországi, gyér lakosságú, ám szerb többségű egykori határőrvidékek, a később, 1990-91 és 1995 között elszakadt „Krajinák" sem kaptak autonómiát Horvátországon belül. A gyakorlatban azonban mindenütt, Koszovótól Bosznia-Hercegovinán át Horvátországig és a Vajdaságig, a vezető párt-állami és gazdasági-kulturális funkciókba szerbek kerültek. A fegyveres testületeknek pedig nemcsak a parancsnoki gárdája, hanem a személyi állomány többsége is szerbekből-montenegróiakból került ki; ez volt a helyzet például a horvátországi rendőrségnél, a biztonsági és katonai alakulatoknál. A valóság és a fejekben uralkodó nézetek között tátongó szakadékot mutatja, hogy ugyanakkor „a szerb közvélemény... hálát várt a horvátoktól és a szlovénektől, akiket... ismét a szerbek húztak át a háború végén a győztes oldalra, s megszerezték nekik Trieszt körzetét, az Isztriát, Fiúmét, Zárát. (...) Mindezekért elvárható tőlük, hogy táplálják a déli területeket fölzárkóztató szolidaritási alapot, s a többségi politika alakítását és a hadsereg vezetését hagyják meg a szerbeknek."36 Természetesnek vették, hogy - a szerb liberális ellenzékiekkel is leszámoló - Tito az 1968-as csehszlovákiai szovjet intervencióhoz hasonlóan szerb hadosztályokkal és biztonsági egységekkel vetett véget a horvát nemzeti fellángolásnak 1971-ben. Az „intervenció jugoszláv módra" után ezreket, főleg horvát értelmiségieket börtönöztek be,37 bocsátottak el, zártak ki a pártból és az egyetemekről, a szerbek nagy megkönnyebbülésére és tevékeny közreműködésével; hasonló „tisztogatásokra" került sor Macedóniában és a Vajdaságban is. Albán demográfiai előretörés, Koszovó elvesztése Tito, „az utolsó császár" halála (1980) után a párt, a Jugoszláv Kommunisták Szövetsége, azzal, hogy nemzeti-köztársasági érdekeket és célokat vállalt fel, elősegítette a bomlást.38 A gazdasági helyzet romlása felerősített három, régi keletű, jórészt vallásimentalitásbeli különbség formájában megjelenő nemzeti-etnikai konfliktust a szerbek-horvátok; a szerbek-bosnyákok-muzulmánok és a szerbek-albánok között. Ez utóbbit súlyosbította az albán demográfiai előretörés. A jugoszláviai (koszovói, macedóniai, dél-szerbiai és montenegrói) albánok az elmúlt 80 évben megötszörözték, 1948 és 1981 között megkétszerezték számukat. Szerb demográfusok már 1982-ben kimutatták, hogy a Szerbiában és annak két tartományában született minden második kisgyerek albán.39 Az etnikai folyamatokban egyedülálló módon a többségi nemzethez tartozó szerbek és montenegróiak tömegestől, menekülésszerűen hagyták el Koszovót, ahol az albánok aránya a 90-es évek végére meghaladta a 90%-ot.40 Nagy-Szerbia, „Szerboszlávia" kikerekítésének elvi alapja több mint másfél évszázada: „ahol egy szerb él, az Szerbia"; szerb nem élhet kisebbségben és a vegyes lakosságú terii2003. ősz 61
