Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2003 (2. évfolyam)
2003 / 2. szám - FOLYÓIRATSZEMLE - Füsti Molnár Zsuzsa: Walter B. Slocombe: Erőszak, megelőző csapás és törvényesség
Walter B. Slocombe: Erőszak, megelőző csapás és törvényesség Egyesült Államok, szövetségeseink és barátaink ellen." E koncepció bírálói leginkább azt vetik az amerikai kormányzat szemére, hogy ez a fajta önvédelem nem egy küszöbön álló támadás visszaverésére irányul, hanem akkor is megnyilvánul, amikor a fenyegetés csupán homályos és bizonytalan. Az ilyen „megelőző" háború szerintük nem egyszerűen a nemzetközi jog megsértése, hanem erőszakra való felhívás minden olyan esetben, amikor egy ország szándékai gyanúsak. Az Egyesült Államok kormánya azonban éppen jogi érvekkel támasztja alá a preventív cselekvés megalapozottságát. Elsősorban a nemzetközi jognak arra a rendelkezésére hivatkozik, amely megkérdőjelezhetetlenül elismeri az önvédelem jogosságát, és szerinte ehhez nem szükséges kivárni, hogy az ellenfél mérje az első csapást. E felfogás első képviselője Dániel Webster külügyminiszter volt, aki a brit miniszterelnöknek írt levelében kitart amellett, hogy egy országnak joga van elsőként fellépnie, amikor „az önvédelem szükségessége azonnali, sürgető, nem hagyva módot az eszközök megválasztására, sem időt a megfontolásra". A tömegpusztító fegyverekkel rendelkező terrorista államok ellen akkor is jogszerű a megelőző fellépés, ha előre nem ismert, hogy mikor és hol fognak támadni. Mivel figyelmeztetés nélkül támadhatnak, és ily módon döntő csapást mérhetnek, addig kell cselekedni, amíg lehetséges. A megelőző fellépés problematikája nem a legitimitás hiányában, hanem annak operatív megvalósíthatóságában rejlik. Elsőként az a kérdés merül fel, hogy vajon az adott hadművelet fel tudja-e számolni a tömegpusztítófegyver-készletet. Ehhez a célpontok pontos felmérése szükséges. Eszak-Korea esetében jól ismert, hogy a legfontosabb nukleáris létesítmény Jongbjonban található; a volt védelmi miniszter, William Perry szerint ezt az Egyesült Államok gyorsan és a radioaktív anyagoknak a levegőbe jutása nélkül le tudná rombolni. Ez azonban nem jelentené az észak-koreai nukleáris program felszámolását, arról nem is beszélve, hogy ez az ország jelentős hagyományos haderővel is rendelkezik, amelyet nem lehetne preventív módon felszámolni. Az Irakkal szembeni fellépés nem annyira a tömegpusztító fegyverek ellen irányult (amelyek helye nem is ismeretes), hanem a rendszer megváltoztatására, amely az egyetlen garanciája lehet a fegyverkezési programok felszámolásának. A szerző azzal a nem túl optimista meglátással zárja sorait, hogy sajnos talán még sok esetben szükség lesz katonai fellépésre elrettentés vagy ennek sikertelensége esetén védelem céljából. Füsti Molnár Zsuzsa 2003. nyár 263
