Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2003 (2. évfolyam)
2003 / 2. szám - KÖNYVEKRŐL - Görömbei Sára: Kántor Zoltán (szerk.): A státustörvény - dokumentumok, tanulmányok, publicisztika
A státustörvény - dokumentumok, tanulmányok, publicisztika kiindulási elv, hogy a törvényben biztosított juttatások igénybevételének feltétele a magyarigazolvány? Kiinduló pontként szolgálhat a Külügyminisztérium Stratégiai és Tervezési Főosztálya és a Határon Túli Magyarok Hivatala közös, 2000. júniusi előterjesztése, mely még csak a Magyarországon biztosítandó különleges jogokról szól, továbbá a HTMH elnökének felszólalása az Országgyűlés külügyi bizottsági ülésén 2000. november 22- én, mely a törvény-előkészítő munka politikai hátterét világította meg. A kötetben megtalálható a szomszédos államokban élő magyarokról szóló törvényjavaslat és indoklása, illetve a javaslat 2001. április 19-i általános parlamenti vitájának szövege. Figyelemre méltó, hogy a külügyminiszter előterjesztésében még az szerepelt, hogy 2002-ben mintegy 150-200 ezer magyarigazolvány kibocsátásával kell számolni, ehhez képest az igazolványok száma 2002. december végéig megközelítette a 600 ezret, vagyis a becslésnek körülbelül háromszorosára rúgott. A státustörvénnyel összefüggő legfontosabb dokumentumok mellett, a kötethez tartozó részletes kronológia segíti az olvasót, hogy könnyebben eligazodjon a törvénnyel kapcsolatos hazai és nemzetközi fejlemények szövevényében. A tájékozódásban hasznos támpont lehet a Státustörvény: előzmények és következmények című kötet is (Teleki László Alapítvány, 2002), melyet szintén Kántor Zoltán szerkesztett. Ez utóbbi azon a 2001. november 30-án megrendezett konferencián elhangzottakat tartalmazza, mely a státustörvény elméleti problémáit és gyakorlati következményeit járta körül, kitérve a törvény és a határon túli támogatások összefüggéseire is. Felmerülhet a kérdés, hogy miért fontos, hogy ismerjük ennek a törvénynek az előzményeit? Miért nem elégszünk meg a legújabb szövegváltozatával? Azért, mert nemcsak magyar, hanem európai mércével mérve is történelmi léptékű jogszabályról van szó: fordulópontot jelentett a határon túli magyarokkal való viszonyban, ugyanakkor rákényszerítette Európát, hogy az foglalkozzon az anyaország és határon túl élő kisebbsége viszonyával, és ezáltal lendületet adott a nemzetközi kisebbségvédelmi jog fejlődésének. Vitathatatlan ugyanis, hogy a magyar státustörvény kapcsán szembesültek a nemzetközi szervezetek azzal a ténnyel, hogy számos európai (anya)állam hozott jogszabályt a határain kívül élő kisebbsége védelmére, és a magyar törvény körül kibontakozó vita késztette ezeket a szervezeteket arra, hogy állást foglaljanak az anyaország szerepvállalását illetően. A magyar státustörvény körüli nézeteltérések hatására az Európa Tanács jogi szakértői testületé, a velencei bizottság kilenc európai ország hasonló jogszabályát elemezte és megállapította, hogy az anyaállamok fontos és legitim szerepet vállalhatnak a határon túli kisebbségeik védelmében, ha ez legitim célt követ, és az elérendő céllal arányos. A bizottság az anyaállamok szerepvállalását pozitív, új trendnek minősítette Európában. A velencei bizottság jelentése azóta referenciapontként és hivatkozási alapul szolgál nemcsak az érintett országok számára, hanem más nemzetközi szerveze2003. nyár 249
