Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2003 (2. évfolyam)

2003 / 2. szám - BIZTONSÁGPOLITIKA - Száraz Enikő': A biztonság új dimenziói

Száraz Enikő Összegzés A kilencvenes években nyilvánvalóvá vált, hogy a hidegháború alatt alkalmazott, fő­leg a katonai dimenzióra összpontosító realista biztonságfogalom és biztonsági tanul­mányok nem adnak megfelelő választ az államot, a társadalmat és az egyént a XX. szá­zad végén, illetve a XXI. század elején ért veszélyekre és kihívásokra. Már a nyolcvanas években, de főképpen az utóbbi tíz-tizenkét évben indult el a szakirodalomban a realista tanulmányokat kritizáló intenzív vita. Jelenleg abban álta­lában egyetértenek a szakértők, hogy mindenképpen át kell gondolni a biztonság fo­galmát, s azt az új viszonyokhoz szükséges igazítani. A dolog bonyolultsága többrétű: nem tisztázott az új vagy átmeneti világrend jellege, nincs egyetértés a szakirodalom­ban, hogy vajon egy új paradigmát kellene-e kidolgozni, vagy a régit al-paradigmák- kal kiegészíteni; mint ahogyan abban sem, hogy a biztonság fogalmát bővíteni szüksé­ges-e, vagy inkább teljesen átgondolni, vagy a hagyományos kategóriák mellett kiegé­szítő kategóriákat kell-e bevezetni. Ez a tanulmány a biztonság fogalmának kiterjesztését és üj kategóriák bevezetését tekintette át. Bár ez csupán a témával foglalkozó szakirodalom egyik szelete, de az mindenképpen kiderül, hogy a biztpnság fogalma körüli vita jóval túlmutat a definí­ciós törekvéseken, valójában annak a módját keresi, hogyan érthető meg változó vilá­gunk, melyből egyelőre hiányzik a hidegháborús szembenállásban megszokott általá­nos, mindenki által rettegett és észlelt veszélyforrás. Talán a nemzetközi terrorizmus elleni fellépés elegendő lesz ahhoz, hogy a világ „ellenségképéhségét" kielégítse, és a szakirodalmat a közös gondolkodás felé terelje. Különben meg kell elégednünk a kri­tikákkal és a kritikák kritikájával... Jegyzetek 1 Például az idealizmus és az institucionalizmus esetében egyáltalán nem beszélhetünk új, eddig nem ismert iskolákról. Ezek már az első világháborút követően jelentek meg, s Immanuel Kant elveire alapozva próbálták meg a háború utáni nemzetközi rendszer elveit és szabályait meghatározni (Wilson békepontjai), illetve ezek alapján a rendszer intézményi kereteit (Népszövetség) kialakíta­ni. Annak oka, hogy a két világháború között ezek az elvek nem érvényesültek, és maga a Népszö­vetség sem tudta betölteni a neki szánt szerepet, alapvetően az irántuk táplált bizalom hiányában keresendő. Hasonló jellegű törekvés eredményeképpen alakult ki a második világháború utáni nemzetközi intézményrendszer is, amelynek valós működőképességét éppen az a rendszer akadá­lyozta, amely létrehozta (tekintettel arra, hogy a szemben álló felek - a két nagyhatalom - érdekel­lentétén nem ezek keretében sikerült enyhíteni.) 2 A realizmus két teoretikusa: Hans J. Morgenthau, a klasszikus realizmus elméletének megalkotója (The Politics Among Nations: The Struggle Among Nations, 1948), illetve Kenneth Waltz, a strukturális 218 Külügyi Szemle

Next

/
Oldalképek
Tartalom