Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2003 (2. évfolyam)
2003 / 2. szám - BIZTONSÁGPOLITIKA - Száraz Enikő': A biztonság új dimenziói
Száraz Enikő a hármast pontosan meg lehet határozni, úgy lehetőség nyílik az ellenstratégiák kidolgozására is. A terrorizmus elleni harc másik hatalmas dilemmája a szemben álló felek minőségi eltéréséből ered. A nemzetközi rendszer etatikus központú felfogásába nehezen fértek bele a nem állami szereplők. A békés célú, nem kormányközi szervezetek, civil csoportosulások, magánszemélyek esetében is nehéz feladatukat és szerepüket behatárolni, s ez kiváltképp így van, amikor ellenséges viszonyokat elemzőnk. A terrorizmus tárgyalása esetében erőszak-monopóliummal rendelkező államok állnak szemben nem állami, a jelenleg érvényes definíciók szerint meghatározhatatlan és sokszor ismeretlen szereplőkkel. A jelenleg érvényes nemzetközi egyezmények, határozatok célja, hogy megoldást találjanak a terrorizmus „feltartóztatására" s jó esetben felszámolására, hatékonyan mégsem képesek megoldást nyújtani a körülhatárolhatatlan erőszakos cselekmények eliminálására. Ennek oka a terrorcselekmények már említett legfőbb vonásában rejlik: rövid ideig ható, a helyszín és az időpont tekintetében véletlenszerűen bekövetkező és igen intenzív támadások. Ezért nagyon nehéz felkészülni ezekre, s alapvetően a megelőzéssel, megfelelő biztonsági intézkedésekkel s az esetlegesen bekövetkező cselekmények hatékony elhárítására irányuló és azonnali reagálást biztosító forgatókönyvek - tehát preventív és taktikai intézkedések - kidolgozásával tudnak a hatóságok a bekövetkezésükre felkészülni. Hosszú távú, átfogó, stratégiai jellegű terveket és a közös fellépést biztosító nemzetközi együttműködési kereteket ez idáig még nem sikerült kialakítani, a nemzetközi közösség és közvélemény ennek a folyamatnak a kezdeti szakaszát éli napjainkban. Az Egyesült Államok elleni szeptember 11-i merénylet a terrorizmus elleni harc területén minőségileg új korszakot indított: mint azt már említettem, a nemzetközi terrorizmus és az ellene folytatott küzdelem struktúráját tekintve jelentősen eltér a nemzetközi viszonyok megszokott szerkezetétől, hiszen nemzeti biztonságukat védő államok állnak szemben „arctalan", nem állami szereplőkkel, akik/amelyek sokszor csupán cselekményeikről s nem személyükről, szervezetükről ismertek. A személytelenség mellett a tavalyi események a terroristamódszerekben bekövetkezett változást is bebizonyították: a WTC ikertornyai elleni akció során a terroristák a géprablás és a robbantás módszerét ötvözték. Ebből az a szomorú következtetés is levonható, hogy módszereik kifinomultabbak, jól tervezettek és szervezettek lettek. Mindezek a tények komoly és átgondolt nemzetközi terrorizmusellenes fellépést sürgetnek. Jelenleg ez a fellépés és a nemzetközi ellenlépések két irányban fejlődnek. Egyrészt léteznek nemzetközi egyezmények, valamint számos szervezet (mint például az Európai Unió) dolgoz ki ajánlásokat, dokumentumokat, illetőleg a Biztonsági Tanács is számos határozatot hozott, amelyek a terrorizmus felszámolását célozzák. Ezek alapvető hiányossága, hogy általában a terrorizmusellenes együttműködés 272 Külügyi Szemle
